Megtaláltam Imre herceg gyilkosát

"A magyar történelem egyik legnagyobb rejtélyének megoldása. Paedictus Magister kinyomozta, hogy ki volt a merénylő."

Szent Imre herceg, Szent István királyunk egyetlen fia 1031-ben halt meg. A krónikák azt állítják, hogy vadászbalesetben. Ez azonban nem igaz. Bizonyítékaim vannak arra, hogy meggyilkolták.

Imre herceget apja királynak nevelte. A legjobb tanítókat választotta mellé, elég ha csak Szent Gellért püspökre gondolunk. Kivételes uralkodó lehetett volna, ha a sors - vagy inkább a gonosz cselszövés - meg nem fosztja életétől.

Közismert tény, hogy Imre herceg önmegtartóztató életet élt. Bár trónörökösként kénytelen volt feleségül venni egy külföldi (talán bizánci) hercegnőt, Imre és arája megtartották szüzességi fogadalmukat. A középkori források beszámolnak arról, hogy Imre napja nagy részét ájtatoskodással, imával és önsanyargatással töltötte. Ebben nincs is okunk kételkedni. Óhatatlanul felmerül így a kérdés: Mit keresett ez a jámbor fiatalember egy vadászaton? Miért cserélte volna az imakönyvet íjra és dárdára? Lelkigyakorlat helyett miért választotta volna a vadászatot és az azt követő lakomát? Egyáltalán hogyan tudott volna lóra szállni szögekkel kivert ciliciummal a derekán?

Ha egy kicsit elgondolkodunk ezeken az ellentmondásokon, hamar rájöhetünk arra, hogy az állítólagos vadászbalesetből egy szó sem igaz. Ha Imre herceg betegségben halt volna meg, azt nem titkolnák a krónikások. Így tehát egyetlen lehetőség marad: a gyilkosság.

Kinek állhatott érdekében Imre herceg megölése? Természetesen annak, aki utána a trónra szeretett volna kerülni, vagy legalábbis meg akarta gyengíteni az országot. Így szóba jöhet Orseolo Péter, aki végül Szent Istvánt követte a trónon, esetleg Aba Sámuel. Egyelőre egyiküket sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal. Elképzelhető az is, hogy pogány magyarok, esetleg Vazul rokonságának keze volt a dologban. Ha azonban megnézzük, mikor is történt a „vadászbaleset", érdekes összefüggést találhatunk. Konrád német-római császár 1030-ben támadást indított Magyarország ellen, ám seregei csúfos vereséget szenvedtek. Imre herceg alig néhány hónappal a háború befejezése után halt meg. Halála elsősorban a német császárnak jött jól, aki bizonyára attól félt, hogy ha az idős István ilyen súlyos vereséget mért rá, akkor mit várhat majd az ifjú Imrétől, ha néhány év múlva trónra lép. A trónörökös halála elsősorban az ő érdekeit szolgálta.

A megbízó személyére tehát könnyen fényt derítettünk. Lássuk most, hogy ki végezte el a piszkos munkát. Ebben a Hildesheimi Évkönyveknek az a bejegyzése segít, amely Imre haláláról tudósít. A német (!) forrás szerint a gyilkos egy vadkan volt, latinul aper. Márpedig ez a szó kísértetiesen hasonlít a régi magyar Apor névre. Sajnos a korabeli források csekély száma miatt nem tudjuk azonosítani az illetőt, de tény, hogy az Apor nemzetség fészke a Dunántúlon volt, Tolna megyében, viszonylag közel Ausztriához. Talán sohasem fogjuk megtudni, mi vihette rá e szörnyű tettre, de személyes sérelem vagy anyagi ellenszolgáltatás egyaránt közrejátszhatott a dologban.

Csodálkozom azon, hogy a hivatásos történészek eddig még nem jöttek rá a megoldásra. Feladatuk már csak annyi, hogy a megfelelő iratanyag átnézésével azonosítsák azt az Apor nevű illetőt, aki élete virágában meggyilkolta ezt a csillogó tehetségű, szent életű fiatalembert, és ezzel Magyarországot is kis híján romlásba döntötte.

Pædictus Magister

Kép: Prokop Péter