"A köldökzsinórvérből kinyerhető őssejtek bármely szöveti sejt szerepét képesek felvenni a szervezetben, beépülésükkel regenerálva a károsodott szöveteket. "

A köldökzsinórvérből kinyerhető őssejtek bármely szöveti sejt szerepét képesek felvenni a szervezetben, beépülésükkel regenerálva a károsodott szöveteket. Egyedülálló tulajdonságaik számos betegség esetén lehetővé teszik az új terápiás módszerrel történő gyógyítást. Ennek széles körű alkalmazását a köldökzsinórvér-őssejtek megőrzése teszi lehetővé.

Mik azok az őssejtek?
Korlátlan számú osztódásra, önmegújulásra képes, nem specializálódott sejtek, amelyek aszimmetrikus osztódás révén önmagukhoz hasonló sejteket képeznek, és emellett elkötelezett utódsejteket is létrehoznak. Elkötelezettségük azt jelenti, hogy ezek csak meghatározott szövetek sejtjei lehetnek - például izom- vagy hámsejtek -, ellentétben az őssejtekkel, amelyek még többféle szövetbe illő sejtekké válhatnak.
Az őssejtek önmegújító képességének eredménye két differenciálatlan - azaz nem elkötelezett - őssejt, amelyek közül az egyik egy meghatározott fejlődési irányba alakul tovább.
Az őssejtkutatás hozzájárulhat olyan alapvető folyamatok mélyebb megértéséhez, mint például a sejtosztódás és differenciálódás, azaz: mitől lesz két pontosan ugyanolyan genetikai anyaggal bíró sejt közül az egyikből például epét termelő májsejt, míg a másikból ingerületvezetésre alkalmas idegsejt.

Milyen őssejttípusok léteznek?
Az őssejteknek három típusát különböztetjük meg: totipotens, multipotens és pluripotens sejteket.
1. Totipotens őssejtnek tekintik a megtermékenyített petesejtet, mivel ebből alakul ki a szervezet összes, különböző funkciójú sejtje, az ivarsejtek és a méhlepény is. Azt is mondhatjuk, ezekből még bármi lehet, a sejtek teljes palettáját képezhetik.
2. Pluripotens őssejtekből bármilyen típusú sejt képes kifejlődni, kivéve, a magzatburkot és a méhlepényt. Ilyen őssejtek találhatók a még fejlődő embrióban.
3. Multipotensnek azokat az őssejteket nevezik, amelyekből bármely sejttípus képes kifejlődni, kivéve a hímivarsejt és a petesejt. Ilyenek a kifejlett szervezet szöveti és vérképző őssejtjei is.

Nagy számban tartalmaz őssejteket a köldökzsinórvér. Ezek felnőtt típusú, úgynevezett hemopoetikus őssejtek. A köldökzsinórvér őssejtjei is képesek az osztódásra és a specializálódásra, azaz arra, hogy pl. a csontvelőt, a vért és az immunrendszert alkotó fő sejtekké alakuljanak. A köldökzsinórvér az őssejtek természetes, vitán felül álló forrása, mely számos előnnyel jár a többi forráshoz képest.

Felnőtt korban az őssejtek a szervezet számos szövetében megtalálhatók. A felnőtt szervezetben a szöveti őssejtek biztosítják az élet során a folyamatosan használódó szöveteink állandó újraképződését. A szöveti őssejtek folyamatosan osztódó vagy éppen nyugvó állapotban vannak jelen. Ha ezek a sejtek egy adott szöveti környezetbe kerülnek, képesek lehetnek különböző, a szövetet alkotó, érett sejtekké alakulni. Ez az a tulajdonságuk, amiért oly becsesek a tudomány és a gyógyászat számára. A felnőtt szervezetben nagyon kevés szöveti őssejt van. Legnagyobb mennyiségben a csontvelőben találhatók. Az ideg- és izomszövetben még megbecsülni sem tudják az idegi és izom-őssejtek előfordulásának arányát, részben, mert olyan kevés van belőlük, részben, mert nagyon jól rejtőzködnek. Felszíni markereik alapján is csak a vérképző őssejteket tudják hellyel-közzel azonosítani, és viszonylag eredményesen izolálni.

Amit egy szöveti őssejtnek tudnia kell!
Egy-egy szöveti őssejtnek nagyon sokféle döntést kell hoznia a szervezetben. Az első és legfontosabb, hogy életben maradjon-e, azaz szükség van-e rá, vagy elpusztuljon? Ha életben marad, milyen életutat válasszon? Osztódás vagy differenciálódás, helyben maradás vagy elvándorlás? Mi legyen az osztódás során keletkező leánysejtek sorsa? Továbblépjenek-e a fejlődésben (differenciálódás), vagy őrizzék meg "saját mindenre képes esélyüket" (önfenntartás)? A döntéseket az őssejtek hozzák, de mindenképpen meg kell felelniük az adott szövet és az egész szervezet igényeinek.

Életképesség
A köldökzsinórvérből származó őssejtek előnye, hogy gyakorlatilag "újszülött korúak", és nem találkoztak még az emberi szervezetet naponta érő káros környezeti hatásokkal, ami a transzplantáció sikerességét nagy mértében befolyásolja. Vizsgálati eredmények szerint a köldökzsinórvér őssejtjei nagyobb mértékben képesek új vérsejteket termelni, mint a csontvelő sejtjei. Egységnyi köldökzsinórvérben majdnem tízszer annyi vérképző sejt található, mint a csontvelőben. Ez a tény azt látszik alátámasztani, hogy a köldökzsinórvér őssejtjeiből kevesebb is elégendő lehet egy sikeres beültetéshez.

Újdonság a szülőszobában
A köldökzsinórvér levételére az őssejtbank által biztosított, speciális vérgyűjtő tasak szolgál, ebbe kerül a vér az előzőleg alaposan fertőtlenített köldökzsinórszakaszból. Nem ördöngösség, viszont körültekintést és gondosságot igényel, hogy a méhlepényben és a köldökzsinórban található vért legyűjtsék. A vért a köldökzsinór átvágása, de még a méhlepény megszületése előtt nyerik. A természetes szülés rendjéhez jól igazodik ez az időzítés, így a méhösszehúzódások is segíthetnek még több köldökzsinórvért kipumpálni. Annak sem kell aggódnia, akinek a gyermeke császármetszés segítségével jön világra, mert a steril gyűjtőtasak alkalmas a műtőben történő köldökzsinórvér vételére is. A vérvételt végző szakember ügyes keze és szakértelme sok millilitert menthet meg a jövő számára az értékes folyadékból.
A vér levétele után az orvos kitölti, és pecsétjével ellátja az azonosító nyomtatványt, amit szintén a mintavételi készletbe helyez. A köldökzsinórvért a telefonon keresztül értesített futárszolgálat juttatja el a laboratóriumba. A speciális vérgyűjtő tasak alvadásgátló oldatot tartalmaz, ami biztosítja, hogy a levett köldökzsinórvér a laboratóriumba való érkezéséig kiváló állapotban maradjon. A gondosan lezárt tasakot legközelebb már csak biztonságos sterilfülkében nyitják ki.

Megújulhat-e az ember elöregedett, megbetegedett szerve?
Az agy, a vesék, a tüdők és a szívizom az embrionális fejlődés egy szigorúan meghatározott, korai szakaszában alakulnak ki, és felnőtt korban nem tartalmaznak a regenerációhoz elégséges számú őssejtet. Károsodásuk ezért kiterjedt hegesedéshez, szövet-átépüléshez és súlyos funkciókieséshez vezet.
Az a felismerés, hogy a korlátozott regenerációs képességgel rendelkező szövetek pótlása az aktuális szövetből származó őssejtekkel nagyon nehézkes, előmozdította azokat az elgondolásokat és törekvéseket, amelyek őssejteket kívánnak hasznosítani.
A kutatók szerint azonban igazi áttörést mégis az jelentene, ha sikerülne "rávenni" a szervezetet, hogy maga javítsa ki a sérüléseit, pótolja a betegség, baleset vagy egyszerűen öregedés következtében elvesztett sejtjeit. Ehhez nem kell izolálni, tisztítani az őssejteket, nincs szükség nehezen felkutatható donorra és a befogadó szervezet immunrendszerének gátlására. Ha egyszer az őssejtek ott vannak minden szövetben, akkor "csak" tudni kell őket - a megfelelő helyen és időben - aktiválni. (Az őssejteket is érintő, öröklött betegségben szenvedőkben ez a módszer természetesen nem alkalmazható.) Azaz meg kell tanulni, hogyan lehet irányítani az őssejtek osztódását és differenciálódát a saját mikrokörnyezetükben. Nagyszabású, több évtizedre szóló kutatási programról van szó, de az ezen a területen elért legkisebb eredmény is biztosan megéri a szellemi és anyagi ráfordítást..

 

 

Forrás: www.hazipatika.com