Tapas, churros, tortilla - Madridban enni

"A spanyolok imádnak jókat és nagyokat enni – van is ehhez náluk számtalan kiváló hely és megfelelő társaság. Egy hetes gasztronómiai kirándulás Madridban, eredeti ízekkel, tippekkel és árakkal.

"

Reggel nyolc, inkább kilenc után

Nincs reggel bár vagy sonkamúzeum - Museo del Jamón - nélkül. Nem kell otthon a szendvicsekkel bajlódnom, a kávé illatát is jobb társaságban élvezni, különösen, ha ismeretlen ismerősökkel tölthetem el ezt a nem több, mint negyed órát.

Itt nem ismerik a „korán" kifejezést, nyolc körül kel a Nap, kilenckor indul a nap, csak azután telnek meg a reggeliző helyek. Három egymást követő hétköznapot is a szálloda melletti bárban kezdtem - nem véletlenül. Ugyanazokkal az elégedett arcokkal találkoztam: egy mosolygós és mindig édességre éhes középkorú hölgy, egy, a 20 percbe - közkedvelt napilap, ingyenes - meredő, kávéját lassan kortyoló, öltönyös úr és a kihagyhatatlan pultos, akinek gyorsaságát, figyelmességét és kedvességét együtt taníthatnák a vendéglátóipari iskolákban.

Churros és café con leche, azaz fánkrudacska és tejes kávé. Így indul a madridi hétköznap. Esetleg belefér még egy kis sonka, szendvicsbe rejtve vagy csak úgy, tálon. A kiszolgálás a pultnál, a fogyasztás szintén ott, nem szokás ugyanis asztalhoz ülni. Ez praktikus megoldás, hiszen nem kell erre külön pincér: gyorsabb a kiszolgálás, és ha bármire szükségünk van, csak intünk. Fizetni mindig a végén kell, és jó, ha ott hagyjuk a tányérkán az aprót: ezt megjegyzik és másnap még különlegesebb „elbánásban" részesülünk. Feltéve, ha ugyanoda tévedünk vissza. Visszatérünk.

Még dél előtt

Ez még nem ebéd, amolyan tízórai spanyol módra. Igen, itt tolódnak az étkezések, a reggeli sem az, aminek látszik, így az ebéd sem a déli harangszó utáni időtöltés. Ilyenkor csak nassolnak vagy a reggel kimaradt, utolsó két oldalt lapozzák át a 20-ban. Na jó, ha már olvasnak, egy gyenge kávé is beleférhet - tejjel. Aki pedig reggel nem evett sonkát, most bepótolja vagy választhat tortillát, a vastag, lepényszerű omlettet. Laktatós - hála a belereszelt és sütött burgonyának. Ezzel el is vagyunk délutánig. Tea és ezért teázó itt nem nagyon van.

A szieszta idején

Kettő és négy között a sarki boltossal a közeli sonkamúzeumban találkozhatunk, vagy ha nem, hazaugrott elintézni az otthoni ügyeket. Leáll az élet. Természetesen nem mindenhol, ez már ugyanis nem olyan komolyan vett szokás, mint régen. De a legtöbb helyen még betartják.

Ebédre menü, előétellel és főfogással. A szokásos sonkatállal vagy ritkán levessel. Ritkán, mert nem egy leveses város. A cocido madrileńo (amolyan marhahúsleves) és a sopa de ajo (fokhagymakrém) azért kihagyhatatlan.

Ez itt nem a reklám helye, de a legtöbb Jamón - sonka - múzeum galériáján hatalmas étterem rejtőzködik, szintén gyors és kedves kiszolgálással. Itt kóstoltam meg a fokhagyma levest, amelybe zöldségeket is főznek és hatalmas adag.

A csirke is divat errefelé, pollo-nak nevezik, ám Madridban, a szárazföld közepén inkább a tengeri herkentyűkre esküsznek. A kagylók, rákok, a lazac, a tonhal és barátai a spanyol fővárosban fogynak a legjobban - itt van az ország egyik legnagyobb halpiaca.

A menü tartalmaz még desszertet és innivalót is. A két leginkább kihagyhatatlan „fogáshoz" érkeztünk. A sör pohárban és nem korsóban dukál. Nincs ugyanis alkoholizálás, csak amolyan öblítés (a sós ételre kívánjuk is a folyékony kenyeret - cerveza, a pohárnyi mennyiség pedig una cańa). Édességnek tejberizs vagy gyümölcs dukál, de ha már a sonkás előételhez kaptunk sárgadinnyét, zárhatunk egy aprónak nem nevezhető sütivel is. (Na egy ilyen menüt követően komolyan kell az a szieszta, ki is bírna tele hassal dolgozni.)

Estebéd

Tapas, tapas és ismét tapas. Esetleg rántott tonhal szósszal tálalt főtt krumplival. Habár ez is tapas, ugyanis a spanyolok minden olyan ételt annak neveznek, ami gyorsan „betolható".

A tapas - tapar: befed - eredetileg egy szerény harapnivaló volt, amit az ital felé tettek egy kis tálkára és ingyen adták (ma már nem, és hatalmasabb az adag). Két éhes szájnak elég egy vagy kettő, az asztalka közepére szokás tenni, hogy mindenki kedve szerint falatozzon - állva, sörrel leöblítve.

Vacsora

Ki lesz ezek után éhes? Kérdeztem az első, kiadós nap végén. De kilenc után él ismét a város, aki pedig hajnalig szórakozni szeretne - és inni - ennivalót is magához kell csalnia, hogy bírja a tempót.

Indiai a nyerő, van is erre egy külön negyed, ahol egymás mellett kínálják, megfizethető áron a finomságokat. Itt bor illik az étel mellé, amit ki is hoznak, ha nem szólunk. Mi vizet kértünk, rossz szemmel is nézték, és nem értették, hogy-hogy nem kívánjuk az általuk felkínált félszáraz vöröset. A számlához (ingyen) apró, színes cukorka jár, amelynek ánizsos íze bizony jól jött egy ilyen fűszeres vacsora után.

Számoltam

- Egy-egy reggeli - kávéval és valami szolid harapnivalóval - három euróból kifutja

- A dél előtti harapnivaló - általában édesség - egy-két euró

- Ebéd, ha menü, kilenc-tizenegy euró, ha nem, lehet 20 is

- délutáni nassolás kettő euró

- estebédszerű egy olcsó, pici bárban nyolc euró, és még sört is kapunk hozzá.

- vacsora a barátokkal egy indiaiban vagy valahol a belvárosban, asztalnál 20 euró

Nyelvlecke:

Étlap - Carta

Menü - Menú

Leves - sopa

Csirke - pollo

Hal - pescado

Kagyló - mejillones

Burgonya - patatas

Kenyér - pan

Fagyi - helado