Rába - egy kis folyó nagy lehetőségekkel

"„A Rába a hazai folyók közül a legváltozatosabb és szakaszonként a leggyorsabb, vadvíz jellegű.” A Rába-túrán elszenvedett nehézségekért „kárpótol bennünket a partok szépsége és egyben természetes vadsága is” - írja szakkönyvekben több helyen is Bokody Jó"

„A Rába a hazai folyók közül a legváltozatosabb és szakaszonként a leggyorsabb, vadvíz jellegű.” A Rába-túrán elszenvedett nehézségekért „kárpótol bennünket a partok szépsége és egyben természetes vadsága is” - írja szakkönyvekben több helyen is Bokody József.

A Rába mintegy 120 folyamkilométeren keresztül szabadon alakítja medrét. Itt nem a folyót szorították gátak közé, hanem a településeket védik körgátakkal. Ebből a szakaszból 20,7 fkm szabályozott csak, ami arányítva 16,5 %-a a folyó teljes magyarországi hosszának. A folyóvizek áramlási sajátosságai közül a limányos, a forgó, az örvény, a bukó és a fortyogó víz, így együtt, pár száz méteren, 2-3 kanyaron belül biztos, hogy megtalálható. A víz szintje órák alatt méterekkel emelkedhet. Ez akkor okozhat meglepetést, ha napsugaras jó időben éri utol a túrázókat egy árhullám, mert nem számoltak azzal, hogy az Alpokban már napok óta esőzések vannak. Igaz az is, hogy amilyen gyorsan árad, ugyanolyan gyorsan apad is a víz. A Rába vízhőmérséklete hideg, csak a hosszabban tartó napsütéses nyári napok hatására emelkedik 20 C° fölé. A folyóvíz munkáját tekintve azt is tapasztalhatjuk, hogy kanyarjait erőteljesen építi és rombolja, zátonyokat és szigeteket mos el és alakít ki új helyeken, partrészeket és fákat dönt be a mederbe, áradásaival uszadékokat szállít és apadásaival uszadéktorlaszokat alkot. Ettől lesz kiismerhetetlen és romantikus, még a vizét gyakran járóknak is. Sok az olyan kanyar, ahol nagy a folyó esése, ezeken a helyeken parthoznyomó áramlat alakul ki, ami önmagában még nem okoz gondot, de ha a sodorvonalban bedőlt vagy elakadt fa és uszadéktorlasz van, akkor az ár nekisodorhatja és felboríthatja a hajókat. A Rába „tréfái” közé tartozik, hogy „elaltatja” a túrázókat. Különböző hosszúságú, csendes, nyugodt szakaszokkal is lehet rendszeresen találkozni, amelyek úgy alakultak ki, hogy valamikor fenékzátonyok képződtek, s azok visszatorlaszolják a vizet. Ezeken a zátonyokon és mögöttük mindig nagy a meder esése és gyors a vízfolyás. A Rába vízszintje csak ritkán áradt annyira, hogy teljesen lehetetlenné tegye mindenki számára a túrázást, általában a folyóhossz nagyobbik részén még a sodorvonalban sem lepi el az álló felnőttet a víz. A Rába-túra romantikájához az is nagymértékben hozzájárul, hogy olyan sűrűn benőtt erdőrészek között kanyarog a folyó, hogy a dús aljnövényzet miatt nem lehet legyalogolni a Rába-partra, csak vízről érhetők el a szép szigetek, öblök, holtágak és homokpadok. A keskenyebb folyószakaszokon az erdők fái szinte összehajolnak a meder fölött, csodás zöld sátorral borítva a túrázót. Másutt magas partok között csobog a folyó vize, s az ember szeme előtt zajlik a víz romboló és építő munkája. Ennek a sok szépségnek a fonákja, hogy a vízenjárók nehezen jutnak el a lakott helyekre, mert kevés mezőgazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási út vezet a folyóhoz, s jelenleg még ezek sincsenek kellően jelölve.

A nehézségek ellenére a Rába vize felejthetetlen túraélményt biztosít, a Rába-völgye pedig adja hozzá a meseszép hátteret a természeti, történelmi, építészeti és néprajzi értékekkel.