Női sorsok - Khadi, Szuad, Leila és a többiek

"Létezik egy titokzatos francia kiadó. Ikar a neve. Ennek a gondozásában több olyan könyv is napvilágot látott már ahol olyan nők vallanak őszintén, kendőzetlenül sorsukról és hányatatásaikról, akik kultúrájuk, vallásuk áldozatául estek."

Khadi is ilyen nő. Egy olyan afrikai törzs sarja, ahol mind a mai napig szokás az, hogy a kislányoknak hat-hétéves korukban szó szerint kinyiszálják a csiklójukat, megfosztva ezzel őket a későbbi szexuális gyönyörtől. Semmi érzéstelenítés, semmi könyörület. Miért teszik mindezt? Nincs rá konkrét magyarázat. Hagyomány. S a hagyomány szent és megtörhetetlen. Legalábbis azt hiszik...

Khadi életét követhetjük nyomon a Megcsonkítottak és megalázottak című kötetben. Az ő sorsán keresztül megismerkedhetünk egy afrikai falu mindennapjaival, a Franciaországba férjhez adott nők sanyarú sorsával, ahol egy háztartásban él együtt a férj nejeivel (náluk engedett a bigámia) és gyermekeivel. S legvégül bejuthatunk az Emberjogi Bíróság épületébe is, ahol Khadi, mármint szabad nő felszólal mind a maga, mind a sorstársai nevében e barbár hagyomány ellen és harcot indít annak végleges eltörléséért.

Leila sorsa sem sokkal szívderítőbb. Maghreb bevándorlók lányaként otthonában rabszolgaként tengődik. Kénytelen kiszolgálni atyját és fivéreit, máskülönben atyai és fivéri pofonok záporozhatnak rá. Egyedül csak az iskolában érezheti magát szabadnak. Máshol nem. Mert fivérei és rokonai „Moszkva szemeként" figyelik mindenegyes lépését. Próbál ugyan kitörni ebből a kelepcéből: elszökik, öngyilkosságot kísérel meg, állandóan olyan sérüléseket okoz magának, ami munkaképtelenné teszi. Mindhiába. De szenvedéseinek még koránt sincs vége. S hogy szerelmes legyen!? Hova gondolunk, kérem! Egy marokkói lánynak szűzen kell az oltár elé állnia, azzal a férfival, akit a szülei választanak neki. Azzal a férfival, aki, mint egy darab húst megveszi őt a családjától.

Kényszerházasságba taszítják egy olyan férfival, aki csak azért vette el, hogy a Franciaországban tartózkodáshoz szükséges papírokat megszerezhesse. Ám, nemcsak ez az ingyenélő szakad a nyakába, hanem annak egész családja. Főképpen a kedves anyós, aki jelenlétével földi pokollá változtatja Leiláék amúgy sem túl harmonikus házas életét.

Hősnőnk mindebbe belebetegszik. Tinédzser kora óta tartó anorexiája ismét ledönti a lábáról és nem egy öngyilkossági kísérletet is elkövet. Csak a barátai, mentorai és főként kisfia segítségével lesz képes újra talpra állni. Végül hosszas huzavona után sikerül elválnia férjétől (és annak édesanyjától), és teljesül az az álma is, hogy szabad nőként ugyanolyan életet élhessen akárcsak „gall" nőtársai.

Szuad története talán a legmegrendítőbb. Közel húsz évnyi hallgatás után mert csak kiállni a nyilvánosság elé, hogy elmesélje mindazt a borzalmat, ami vele történt. Tizenhét évesen szerelmes lett (mily meglepő), de ezzel hatalmas bűnt követett el. Hiszen hazájában és a Közel-Kelet legtöbb országában ez annak számít. Miután fény derül a fiatalok románcára, összeül a két család és a lány füle hallatára hangzik el a halálos ítélet.

A nagymosás napján Szuad sógora megérkezik a házhoz, leönti a lányt benzinnel és már sercen is a gyufa...

Szuad valami csoda folytán túléli ezt az elevenen megégetést, ami náluk „becsületbeli bűnnek" minősül és elkövetője arrafelé hősnek számít. Az ő esete csak egy a több ezer jegyzőkönyvbe vett közül, és ki tudja vajon mennyi ilyenre van még példa.

Három megrendítő történet, ami sajnos maga a valóság. Szomorú, hogy a XXI. százaban is élnek még ezek a hagyományok, amik több millió nő életét keserítik meg és teszik pokollá örökké. Ahhoz nekünk európai embereknek ugyan nincs jogunk, hogy ítélkezünk ezen kultúrák felett, de talán van rá mód, hogy tegyünk valamit ellenük. Legalább annyit, hogy elolvassuk ezeket a könyveket.