Tájékoztató a túloldalról (1)

"Rövid, felületes, viszont friss beszámoló a Kanada nyugati partján elhelyezkedő Vancouver város növény-, állat-, ember-, és gép-állományáról.
Teljesen szubjektiven."

Kanada, Vancouver, 2007. november.

Rövid és felületes beszámoló, első rész. In medias res

FLÓRA

Ebben a Budapesttel csaknem azonos nagyságú városban a következő fák állnak rendelkezésre:

- Fenyő (karácsonyfa)

- Juhar (nemzeti lobogó)

a többit nem ismerem fel. Pirosak zöldek, sárgák, barnák és feketék, ahogyan az illik. Magasságuk és lombsűrűségük változó: a nagykörúti beteg csenevészek itt is a belvárosban találhatók, a mamut fenyők az északi hegyoldalban, a köztes megoldások pedig a kertvárosban.

Vancouver 96 százaléka kertváros.

Az eső esik, a fű tehát zöld.

A föld folyton nedves, már-már iszapos.

A fák törzse merő moha.

Virágokat az itteniek nem használnak, csak örökzöldeket, meg mindenféle kislevelű szobanövényeket tartanak, otthonteremtési célból.

Reggel 7-től este 4-ig van nappal. (Pesten ez du. 4 - hajnal 1.)

Mint látható, ez igen kevés, s mivel itt is munkába járnak az emberek, (úgy látszik, ez világbetegség) így szinte csak sötétben láthatják a lakásukat.

Ennek az a következménye, hogy rettentő jól felszerelték magukat villamos energiával működő berendezésekkel, legyen az fényt, meleget, karbantartást vagy szórakozást kínáló áldás vagy istenverés.

Ezektől a lakások (legalábbis az, amiben lakom, és ahol eddig jártam) leginkább egy közepes méretű üzemi részleg gépparkjához hasonlatosak. Egész nap égnek a villanyok (ebben az évszakban jobbára nappal is sötét van), dolgozik a hűtőszekrény (egy egész magyar iskolai menza heti élelmiszerkészlete kell, hogy raktáron legyen ahhoz, hogy az itteni citizen biztonságban érezze magát).

Továbbá berreg, morog, vagy készenléti állapotban rezeg a házimozi, az ipari méretű mosógép, a szárítógép (a ruha sajnos magától nem szárad meg, géppel szárítva viszont elektrosztatikusan feltöltődik, és megráz engem a kardigánom - ez tegnap történt.)

Sípol és duruzsol a villanytűzhely, a méter hosszú mikró, a mosogatógép, a szagelszivógép, az ipari porszívó (pedig itt porképződésre nem alkalmasak a természeti viszonyok), a lámpafüzérek (amik az ablakkeretet díszítik, és örök karácsonyi hangulatot okoznak), a wireless Macintosh-ok, a dvd-k a music station-ök... a hősszabályozók, a légkondik, és a riasztóberendezések. (Kutyát, vagy más állatot erre az utóbbi célra itt nem használnak

Nos, tegnap áramszünet volt néhány utcában - egy kisebb (félnapos) orkán miatt. A lakótársam megjegyezte, hogy mekkora szerencse, hogy nem nálunk. Ebbe én is belegondoltam, és kértem tőle gyufát, biztos, ami biztos.

Nem volt neki. Öngyújtója sem. - Itt csak a drogosok és a bűnözők dohányoznak - mondta. Tény, hogy én sem láttam még senkit cigizni. Mondtam, hogy nálunk nem így van. - Yes. Europe is smoking, I know... - válaszolta, szánakozva.

Mire én arra gondoltam - dacára, hogy kedvelem ezt a nőt - , hogy
Europe is smoking ugyan, sőt, Europe was always smoking, de emellett előfordult az is, hogy írtak valami olvasható könyvet vagy csináltak egy nézhető filmet, nem beszélve minden másról, amitől az élet amaizing meg challenging, meg mittudom én - itt viszont ilyesmi nyomokban sem fordul elő.

...

Nem vagyok elfogult, és kiábrándult sem. Sőt magányos sem, de sajnos, az tényleg tény, hogy itt nyoma sincs kultúrtevékenységeknek. Ha csak a hip-hop dance versenyt, és a new age írótalálkozót nem tekintem annak. (Ez utóbbit régen még annak tekintettem, de már elmúlt, így tényleg nem találok kielégítő érzéki és-vagy szellemi táplálékot itt, ahol még a postán is lehet ropit meg gumicukrot kapni.)

Life is working and money-making. Life is comfort.

---

Szóval én egy elektromos árammal minden oldalról bebiztosított gépben élek. Nyitható ablakaim nincsenek, ám én mégis irtó bátran beszereztem egy doboz gyufát meg néhány mécsest, és amikor senki sem látja, lopva meggyújtom, hogy ne feledjem el, hogy milyen is...

FAUNA

Röviden: minden állat óriási. (Meg minden más is: fotel, autó, zsemlye, lilahagyma.) Van hely, úgyhogy jól megnőnek.

A következőkkel találkozom nap, mint nap:

Mókus (fekete!! Nem fél, közeljön, de simogatni azért nem lehet.)
Sirály (szürke, és galamb helyett van: kieszi a kezedből a vajaszsemlét, és egy egyetlen állat a vijjogásával nagyobb zajt csap, mint egy tűzoltóosztag. Tanúja voltam.)

Vadlúd (nem biztos, hogy az. A parkban járkál csapatban, akkora, mint egy hattyú, de rövidebb a nyaka és fekete)

Macska (lomha és jóltáplált - Garfield nem túlzás)

Valami rigóféle, ami jóval nagyobb, mint nálunk, és barnapettyes, és szemtelen, mint a veréb.

Rovarakat, bogarakat és hüllőket eleddig nem láttam. Halat, rákot meg csak a kínai piacon.

Viszont van varjú, egész magyaros külsejű - bizonyára a kedvemért.

A lakótársam ígérte, hogy fogok majd látni coyote-ot, meg görényt meg mosómedvét, mert errefelé a kertvárosban szabadon mászkálnak. Hát, még nem volt szerencsém. Pedig a helyiekkel ellentétben, akik sötétben már nem teszik ki a lábukat otthonról - maximum a kocsikereküket - én hatalmasakat sétálok 17-18h körül az éjszakában.

HOMO

Homo ludens szerintem itt nincs. Mindenki sapiens, vagy depresszionált. Bár lehet, hogy elhamarkodott az ítéletem. (Bár ez velem sosem fordul elő.)

Mint tudható, én nem tudok angolul, és ez szerintem elég szórakoztató, és néha nevetnek is, mert próbálok gesztikulálni, mint az olaszok, meg próbálom előadni, amit elmondani nem tudok. Mégsem kapok cserébe mást, csak rendkívül kedves, és illedelmes, és fegyelmezett útbaigazítást, vagy felvilágosítást, esetleg egyetértést. Vagy nekem nincs humorom, vagy mindenki másnak.

Nyilván nekik.

Két nő is van itt, akiket már ismerősnek mondhatok, és jóbarátok, de megfigyeltem: ezek a csajok egymással is rendkívül tisztelettudók, korrektek és előzékenyek. Ez engem szomorít kicsit... bár tudom, nem engedhetem, hogy kitegyem magam efféle érzelmeknek.

FÉRFIAK

Vannak nem-ázsiaiak is a városban. (Egyelőre csak róluk teszek említést.) Egy részük amerikaiasan csinos, és szőke és kisportolt, nagy szájjal és közelülő, mohó szemekkel mosolyog: Hollywood ebből a szempontból teljesen hiteles médium.

Ők a mintapéldányok, és futnak: a nap minden szakában, esőben, szélben, jégverésben is rövidgatyában, esküszöm.

A másik fajta helybéli férfi egészen le van pattanva: mogorva, gondterhelt, és szürke - kocka alakú feje, nagy álla, és réveteg gombszemei vannak. (Ők nem futnak, hanem dolgoznak, gondolom a belváros száz felhőkarcolójába zárva.)

NŐK

Lásd: férfiak. Az első fajta make up és fashion reklám 24per24,

a másik fajta viszont igen érdekes: egycentis frizurát, sportdzsekit és garbót hord, csak bio-vegán-makro-organikusan steril ételeket fogyaszt, halkan és artikuláltan beszél, a segítő humán healty szférában dolgozik, és valószínűleg phd-zett a UBC-n. (University of British Columbia - na az egy óriási gyár! De szép.)

Most, hogy írok, kisütött a nap, egyenest a szemembe, és a nedvességtől minden ezeregy színben ragyog. Ez a város egyébként egy csoda, ha kisüt a nap. Ezt nem tudom szebben írni, csak ilyen profánul. Ilyen az én hálám...

Úgyhogy most ki is megyek a levegőre, mert aztán lehet, hogy másfél hétig nem lesz újabb napenergia, és marad az áram meg a meditáció...

Üdv a dohányzó Európának!