Szép pálya, autópálya

"A propos Babarczy Eszter cikk"

Az internetet böngészve tálaltam rá Babarczy Eszter Népszabadságban megjelent, Hollandiáról irt cikkére.[1] Eszter elismeréssel ír a formabontó irodaépületekről, szép házakról, illetve az autópályák hídjairól és hangfogóiról. Az általa említett "üveg-acél" hangfogó, "amelyben egy autószalon is helyet kap", képletesen a közelemben van, csaknem minden hétvégén arra vesz az utam, így én is állandóan megcsodálom, hogy milyen gyorsan épülnek az esztétikus kivitelű objektumok.

Az ember lépten-nyomon azzal találkozik, hogy a mérnöki kreativitás nem merül ki a falépítésben, mint csupán egy előírás szükségszerű teljesítésében, hanem a funkcionalitást is vizsgáló mérnökök elkezdtek különböző szolgáltatásokat is beépíteni a falba. Így kapott helyet az autószalon az A2-es autópályán, vagy példaként említhető az A12-es autópályán levő hangfogó, ahol Ede nevű településnél a hangfogóban egy mozi és konferencia központ lakozik.

A konferenciaközponton, autószalonon és mozin túl számomra a legbátrabb megoldásként mégis az a projekt tubik, ami szinten az A2-es autópálya mentén tálalható, miszerint a hangfogók falakhoz lakóházakat kapcsolnak.

Urban legend szinten hallottam, hogy Magyarországon is szót ejtettetek esetlegesen esztétikus plexi hangfogók kialakításáról, de a terv azonnal romjaiba dőlt azon, hogy "ja, de akkor azokat mosni kéne és az pénzbe kerül." Hát igen, jellemzően ilyen eget rengető problémákon akadnak el a jobbnál-jobb tervek és ötletek. Arra már nem gondolnak a tisztelt döntéshozók, hogy az esztétikus környezet kialakítása is az életminőség emeléséhez járul hozzá.

A népszabis cikk hátasára kutakodásba kezdtem, hogy vajon az általam oly nagyon kedvelt Hollandiában körülbelül mennyiért épülnek az utak. Merthogy mondani sem kell, hogy az infrastruktúra igazan kiváló. Akár az autópálya aszfaltját koptatom, akár vonatozom, mindig a jól szervezettséggel találkozom. Zárójeles megjegyzés, hogy való igaz, hogy egy ilyen kis országban, ahol a népsűrűség 450 felett van (szemben a hazai 109 fővel), a jól szervezettség létkérdés.

2006 októberében adtak át a forgalomnak a 10 év alatt épült Eindhovent Oss-szal összekötő 35 km-es szakaszt. Az építkezés összköltsége (csatlakozási pontokkal stb.) 430 millió euróra rúgott (leegyszerűsítve kb. 12,3 millió euró/Km). Mielőtt rávágnánk, hogy "Na ugye, ott is ugyanilyen drága!", meg kell jegyezni, hogy az építéskor a környezeti tényezőket maximálisan figyelembe vették és az út maga is különleges, mivel zajcsökkentő (zoap) aszfalttal épült, valamint az útépítést a mélyebben fekvő települések becsatolása is drágította. A cikk írásakor sajnos nem találtam arra megfelelő és megbízható adatot, hogy Magyarországon mennyibe kerül 1 Km-nyi szakasz, ha figyelembe vesszük a csatlakozási pontokat, pihenőhelyeket, információs rendszert és világítást. Ismerve a sajtóban megjelenő tenderek körüli botrányokat és megválaszolatlan kérdéseket, még azt is elképzelem, hogy igazából senki sem tudja a pontos adatot erre vonatkozóan. Talán nem is érdekes firtatni, hogy mire mennyi folyik ki a kasszából. De arra azért mégis adnék a döntéshozók (és a teljesítéseket/kifizetéseket igazolok) helyében, hogy ha már ilyen kolosszális összegeket fizetnek ki autópálya-építésre, legalább ne a legolcsóbb megoldásokat nyújtsák a választóknak. Ne újonnan lerakott, de már töredező aszfaltról, vízátfolyásokról kelljen olvasni, hanem ötletes és korszerű megoldásokról. Vagy ez egyenlőre álom?

[1] Laza, nyári, Holland - Babarczy Eszter, Népszabadság, 2007. augusztus 26.