Falak és álarcok

"_körkép_"

Hivatalba mentem. Mosolyogva indultam, de nem sokáig maradtam úgy…. Először a biztonsági őrrel próbálkoztam (nem úúúgy: ), a mosolyra fintor volt a válasz, a kedves szóra hideg fontoskodás.
Leültem. A velem együtt várakozókkal már nem is próbáltam meg kapcsolatot teremteni, a szemkontaktus felvételekor „mi a fenét bámulsz” tekintetet kaptam, ezért úgy döntöttem, hogy feladom, ma nem lesz ismerkedés… : )

Hivatalban ne várjunk csodát, igaz? Az ügyintéző hölgy úgy kiosztott, mintha legalább embert öltem volna. Ha nem vagyok elég éber, tuti, hogy olyan bunkón válaszolok vissza - ahogy arra volt már korábban példa: ), de most valahogy nem húztam fel magam a hallottak miatt. Higgadtan és kedvesen válaszoltam neki, amitől észbe kapott. Látnotok kellett volna az arcát… mint akit hideg vízzel fröcsköltek szembe… Ha kedves nem is lett, de jóval szelídebben szólt hozzám ezután.

Valahogy ettől jókedvem lett. Már vigyorogva, mint a vadalma: ) mentem a városba. A szembejövő emberek vagy elfordultak, vagy furcsán néztek rám. Egy idő után a vigyorból kis mosoly(ocska) maradt. Végül az sem. Mondhatni „hozzászoktam” már, hogy kevés a boldog ember, de időről időre lelkesített, hogy a mosolyom mosolyt varázsolt mások arcára. Ez most valahogy nem jött össze, és a nap végére totál elment az én életkedvem is. Ennyi bágyadt, bezárkózott, kiégett lelket sosem láttam még:( ….

A 21. század embere (tisztelet a kivételnek) elcsökevényesedett és ostoba. Nincs tisztában azzal, hogy ő kicsoda, szívtelen robotként - szinte beprogramozva követ egy istennek csúfolt valamit, aminek a jelentőségét túllihegik. Nincs tisztában teremtő erejével, Istentől kapott szabad akaratával, az igazi lehetőségeivel és azzal a csodálatos ajándékkal, amit úgy hívnak: ÉLET.

Alszanak. S aki felébredt egyszer, az is gyorsan visszaalszik, mert olyan sokáig hazudott már önmagának (vagy hazudtak neki), hogy képtelen elhinni az igazságot, és meglátni a valóságot…

Az emberek falak és álarcok mögött… Egyszer talán lehull mind…