Belgium párban vagy szétváltan?

"Amikor Belgiumban a júniusi választásokat követő 100. napban sem volt kormány, a nemzetközi sajtó is felhördült. A politikai krízis lényegében annak okán lépett fel, hogy a flamand illetve a vallon országrész együttműködésre képtelennek mutatkozott. "

Persze a történet nem ilyen egyszerű. Gyarkorlatilag az ország 1830-as létrehozása óta néz farkasszemet ezzel a problémával. A válság akkor kezdődött, amikor a június 10-i választásokat követően a flamand keresztény demokraták a parlamenti helyek egyötödét megtudták szerezni. A párt ideológiai hátterében a nagyobb flamand autonómia áll. A választásokat követően a párt vezetője, Yves Leterme, került abba a pozícióba, hogy kormányt alakítson, amennyiben képes koalíciós megállapodást tető alá hozni. A vallonok azonban elutasították Leterme személyét, és hiába kért fel a király több közvetítőt is a két fél között, a tárgyalások sorra kudarcba fulladtak.

Több mende-monda is született arról, hogy miért is nehezedik ilyen nemzetközi sajtófigyelem és politikai nyomás a belgákra. Bizonyos rossznyelvek szerint egyrészt azért, mert az állam a kormány nélkül működik, ergo a politikusokban meglehet a félelem, hogy mi lesz ha az emberek rájönnek, hogy tulajdonképpen a politikusaik nélkül is megy minden a maga útján, az élet bizony nem áll meg kormány hiányában, másrészt pedig azért, mert a nemzetközi politikában ott lapul a félsz, hogy innentől kezdve majd mindenki függetlensédre fog törekedni: a korzikaiak, a baszkok, a katalánok, skótok, a frízek és még ki tudja, hogy hol a határ. (Persze, mindehhez azért hozzá teszem, hogy kormány nélkül a működőképesség  hosszabb távon nem fenntartható.)

A nemzetközi figyelem és a belpolitikai viszály a választói indulatokat is megmozgatta. A flamandok jó része osztja Filip Dewinter, flamand politikai vezető véleményet, miszerint Belgium egy történelmi balaset, egy mesterséges államnak, ahol az egyedüli közös dolog a vallonokkal az a király, a csokoládé és a sör. Több „kocsma vita" is zajlik pl. az EU-tagságról is, mivel sokak véleménye szerint Vallonia nem is lenne képes a maastrichti kritériumok teljesítésére. Ezzel szimultán viszont a nemzetközi politikai éra nem valószínű, hogy megszavazná Flandria tagállami státusát. Az is említésre méltó, hogy a flamandok Belgium lakosságának 60%-át képezik, valamint egyes adatok szerint a gazdag, ipar orinentált flamand régió adja az ország GDP-jének a 65%-át (Vallónia 25%). Földrajzilag pedig Európa legsűrűbben lakott, ám egyik leggazdagabb - ha nem a leggazdagabb - régiójában terül el.

A tárgyalások továbbra is kétes kimenetelűek, mivel nincs megállapodás a munkaerő-piac politikáról sem. A flamandok mindenképpen a munkanélküli rétegek munkaerőopiacba történő bevonását és a munkanélküli segélyek limitálását tűzték ki célul, ami a vallon „szociálisan érzékeny"pártok jelentős ellenállásába ütközhet. Mindezek ellenére a kereszténydemokrata és liberális tárgyalók reményüket fejezték ki, hogy végre november 15-ig megszületik a koalíciós megállapodás az államreformot, a költségvetést is beleértve, így megalakulhat a kormány. Kíváncsian várom...