Találkozunk 2012-ben…

"Az elmúlt két hétben rengeteg kirakatban megjelentek az iskolák tablói. "

Eddig minden évben kívülállókánt csodáltam a szebbnél szebb alkotásokat és próbáltam eldönteni, melyik a legszebb. Idén minden más. Állok a tablónk előtt és az elmúlt négy évre gondolok.

Eszembe jut a gólyatábor, ahol mindenki megszeppenve nézte a másikat, és kezdetét vette az ismerkedés. Eszembe jut a gólyabál, az első közös műsorunk, amikor az iskolának is megmutattuk magunkat. Eszembe jut a farsang, amit gimnáziumunkban mindig a tizedikesek szerveznek. Eszembe jut a tavalyi diáknap, amit kiváló csapatmunkával megnyertünk. Eszembe jut a gombavató, amikor mindenki rájött, hogy az utolsó közös rendezvény, ahol utoljára mutatjuk meg magunkat. Eszembe jutnak a kirándulások, a sok közös kép, a sírás, a nevetés, az összekapások és a kibékülések, a közös programok, a dolgozatok, a puskázások… Most pedig eszembe jut, hogy két nap múlva ott állok, talpig kiöltözve, virágcsokrokkal a kezemben, az osztályommal. Az osztállyal, akikkel még egy közös feladat maradt. Az érettségi.

Kétféle diák létezik: aki fél az érettségitől, és aki nem. A gimnázium első három évében nem nagyon foglalkoztatja az embereket az érettségi fogalma, hiszen annyira távolinak érzik. Az évek hamar elszállnak, és elkezdődik az utolsó, ahol érdemben már nem sokat tudnak hozzátenni az addig megszerzett tapasztalatokhoz. Nem az a titok, hogy fél év alatt tanuljunk meg többévnyi anyagot, nem gépek vagyunk. A folyamatos tanulás viszont javában megkönnyíti a diákok helyzetét az érettségiben való felkészülésnél. Ha órákon valaki odafigyel, és néha otthon is előveszi a könyveket, akkor az utolsó évben sokkal könnyebb a helyzete. Belátom, sokszor csak legyintünk a tanáraink, szüleink tanácsai hallatán, mellyel próbálnak ösztönözni a rendszeres tanulásra, és nem mindenki jön rá időben, hogy az érettségi ennél komolyabb kihívás. Én sem tartozom a mintatanulók közé, és azt sem állítom, hogy különösebben félek az érettségitől. Sajnos elég sok tanáromtól megkapom a „dicsérő” szavakat, mikor újból és újból nincs házim, vagy éppen nem készülök egy órára. Szeptemberben mégis úgy döntöttem, hogy könnyítek a helyzetemen és jelentkeztem az őszi előrehozott vizsgára, a választott tantárgyamból, informatikából, ami sikerült is. Nem bántam meg ezt a lépést, hiszen az érettségire való jelentkezésnél elég sokan megjegyezték, hogy milyen jó nekem. Valóban, de ezért tenni kellett. Tehát saját tapasztalatom alapján javasolhatom, aki teheti, tegyen le egy-két nyelvvizsgát, és aki tud, tegyen előrehozott érettségit legalább a választott tantárgyából, hiszen nem mindegy, hogy év végén hány dolog miatt kell izgulnia. Fontos, hogy minél jobban teljesítsünk az írásbeli érettségiken, mert ez határozza meg a jegyünket. Másrészt a szóbeliig úgyis van időnk felkészülni, először az írásbelikre koncentráljunk jobban.

A végzős osztályokban már napi téma az érettségi, ahogy közeledik a nagy nap, egyre nagyobb a para is.

„Az igazat megvallva egyáltalán nem várom, sőt, már hónapok óta a hideg futkos a hátamon, ha csak eszembe jut... Noha a töritől félek a legjobban, mivel úgy érzem, nem tudok jóformán semmit, az angol a legrizikósabb tárgy: ha jóra megírom, bent érezhetem magam az egyetemen, ha viszont elrontom, mindent elszúrtam vele!” – mondja Dobák Zoltán, aki anglisztika szakra adta be a jelentkezését.

Az elmúlt évek változtatásai miatt mostanában nagyok a kérdőjelek, sokszor még a tanároknak sem tiszta, mit és hogyan kell kitölteni, és mik a kritériumok… Akik most kezdték/kezdik a középiskolát, lehetséges, hogy megint egy új rendszerben kell majd érettségizniük.

„Szerencsére van még négy évem az érettségiig, de kicsit tartok a matektól. A sok változás miatt nem tudom, hogy készüljek majd, de magyarból és egy nyelvből mindenképpen szeretnék emelt szintű érettségit tenni.” – fejtegeti Nagy Kata.

Akárhogy is, egy biztos. Érettségi van, volt és lesz is. Változás ide vagy oda, a diákoknak számot kell adniuk az iskolapadban megszerezett tudásról. Ehhez pedig elengedhetetlen a kitartó tanulás, a szorgalom.

Állok a tablónk előtt, a jövő hétre gondolok. Elérkeztem életem egyik meghatározó pontjához, és csak abban reménykedem, hogy nem vallok kudarcot. A céljaim megvannak, már csak egy sikeres érettségi hiányzik a folytatáshoz. Egy hét múlva remélem, fellélegezhetek, annak tudatában, hogy az írásbelik jól sikerültek. Akkor pedig tényleg kimondhatom: találkozunk 2012-ben!