Beállítások
Vedd fel a cikk szerzőjét és rovatát a kedvenceid közé, vagy akár tiltsd le.
Ehhez regisztrálj vagy jelentkezz be.
"Nincs is talán szebb évszak az ősznél. Az utcára évre már érzed az illatát, s ahogy haladsz végig az úton, felfrissít az enyhén csípős levegő."
A színes faleveleket sodorva a lábad alatt, felnézel a tiszta kék égre. A fák ágai közül átszűrődő napsugár felé fordítod az arcod, melyet a gyenge őszi fuvallat lágyan simogat. Megállsz egy pillanatra, behunyod a szemed, élvezed a nap és a szél simogató együttesét, mintha a természet átölelne, és minden szeretetével kényeztetne, miközben arra gondolsz: milyen csodálatos is az élet.
A fa lombjai aranylanak a napfényben, sárga, barna, vörös színekben pompázva ringatóznak boldogan, mint lassan haladó hajó a szélcsendes tengeren. A lehullott levelek puha takaróként borítják el a földet, aranysárga csillogással csábítják játékra a nap sugarait.
Mint serdülő fiú férfivá érik, úgy kápráznak a levelek zöld, aranysárga, bordó színekben, s mint aggkorba hajló felnőtt férfi vesztik el aranyló ragyogásuk. Barnulva, lassan az őszi szellő hátán, az elmúlást várva ringnak vissza az életet adó anyaföldbe. A mesztelen fák zuzmarába takarózva jelzik, hogy közeleg a tél.