Egy nap a tv-ben...

"Elképesztő számomra az utóbbi időben mennyi sikert értem el az újságírás terén. Az egész sorsszerű volt, így egy este összegeztem kicsit mi is történt nagyjából velem. Remélem ezzel még nincs vége a sztorimnak!"

Hiszem, hogy minden okkal történik! Ez az elmúlt két évben végképp bebizonyosodott számomra. Minden egy ártatlan lefagyott oldallal kezdődött, amin észrevettem egy feliratot: Szeretnél újságíró lenni? Egy percnyi mélázás után rákattintottam és meglepetésemre egy nagyon vonzó ajánlatot takart. Egy diákújságíró képzésről szólt, melyet teljes mértékben az Európai Unió finanszírozott. A képzésre az egész ország területéről válogattak fiatalokat a beküldött cikkeik alapján, de csak 69 író kerülhetett be a legjobbak közé, és szerencsémre én voltam az egyik! A Szegeden töltött négy nap alatt rengeteget tanultam és sok emberrel megismerkedtem a médiából. Itt találkoztam Horváth Tímeával, aki már több éves tapasztalatának köszönhetően rendkívül jártas volt az újságírásban. 16 évesen szervezte meg az első Média táborát 2003-ban, amely azóta is minden évben megrendezésre került.

Az idei Média7-re engem is meghívott és életem egyik legjobb döntése, hogy elmentem. Egy héten keresztül mindennap médiások tartottak előadásokat és fiatal újságírók oktattak minket. Szinte az összes előadónak bemutatkoztam, és felettébb aktív voltam a beszélgetések alatt. Ennek köszönhetően pár embert én moderáltam, ami a felkonferálást és a beszélgetés fenntartását jelenti. Például Szalay Ádámot, a Napló főszerkesztőjét, akivel interjút is készítettem. Zárásként az egész heti munkásságom alapján úgy vélték, én vagyok a tábor legjobb újságírója. A nyereményem része volt egy szerkesztőség látogatás és számomra nem volt kérdés, hogy a tv-be szeretnék menni. Így felvettem a kapcsolatot Szalay Ádámmal és ő készségesen segített nekem. Telefonon egyeztettünk egy időpontot amikorra ott kell lennem az Interaktív épületénél. Miután átverekedtem magam a folyosókon és a tévés személyiségeken, leültünk pár szót váltani. Mivel eddig nem nagyon ismert, egy-két dolgot elmondtam magamról: többek közt azt, hogy hajdúszoboszlói vagyok és gimis, így nem tudok bárrmikor bemenni a szerkesztőségbe. Megbeszéltük, hogy egy héttel később újra jelentkezek nála, mivel most nem tud velem foglalkozni, és akkor remélhetőleg elvisz forgatni, anyagot vágni és megnézhetnék egy élőadást vasárnap este a Naplóban! Viszont nem akarta, hogy hiába való legyen az utam, így keresett nekem valamilyen feladatot. Végül elmehettem az Aktív egyik riporterével forgatni Bíró Icához.

Nagyon tetszett az ottani dolgok menete, az emberek közvetlensége és szakértelme. Őszintén remélem, hogy egyszer én is egy ilyen csapattal dolgozhatok együtt! Ez lehetetlennek tűnt, most mégis úgy vélem rengeteg kitartással és munkával az ember könnyen a színfalak mögött találhatja magát.