A lelkiismeret hangja

"Egy hét betegség után újra suli. Kedd, délután négy óra van. Az osztály múlt héten írt angolból témazárót. "

Ma megbeszéltem a tanárral, hogy holnap pótolom. Tanulnom kell! Kellene. Nem megy. Egyszerűen hiába nézem a könyvet, nem ragadnak meg a szavak. Ez az én formám. Félév végén megkaptam a négyest, viszont nem ezt ígértem. Be akarom bizonyítani, hogy megérdemeltem a bizalmat. Tanulnom kell! Próbálom, de valahogy még mindig nem tudom. Már kilenc óra. Mi lesz ebből?

Hogy mi? Az egyik osztálytársamnak megvannak a megoldások. Megsegített az ég. De nem. Nem fogadhatom el. Tanulnom kell! Tíz óra. Belátom, nincs más lehetőség. Elveszem a megoldásokat és elkezdem írni. Kész is van. Beteszem a tolltartómba, és lefekszem.

Szerda reggel. Első óra matek. Dolgozat. Erre sem készültem különösebben. Remélem a hármas meglesz. Kicsöngettek. Angol óra. Beülök az első padba, és gondosan elkészítem a kis papírokat. Már most izgulok. Tanulnom kellett volna! Most már végig kell csinálnom. Becsöngetnek. Bejön a tanár, nála a dolgozatfüzetek. Kiosztja és kezdhetjük. (Hárman írunk pótló dolgozatot. Pofátlanul a többieknek meg sem mondtam, hogy megvannak a megoldások. Nem tanultam, és még önző is vagyok.) Kár volt első padba ülni. Az óra első felében fölöttem áll az oktató. A többieknek magyaráz, de így sem mertem elővenni a gondosan megírt kis puskámat. Tanulnom kellett volna! Szerencsére a feladatok tetemes részére emlékszem, sőt megpróbálok magamtól is „alkotni”. Az órára nézek, s látom, hogy nincs sok idő. Muszáj elővennem a papírt, mert különben rossz lesz. Remeg a kezem, mégis megpróbálom a lehető legtermészetesebb pozíciót felvenni. Kész vagyok. Éppen most csengettek. Beadom. Mosolygok, de ez amolyan bájvigyor… Tanulnom kellett volna!

Ötöst kaptam. Láttam a tanárnőn, hogy nagyon boldog. Én nem. Érthető. Megígértem valamit, és nem tartottam be. Tanulnom kellett volna! Nem tanultam, ráadásul puskáztam… Nem is érdemlem meg ezt a jegyet. Most már nem mondhatom azt, hogy köszönöm nem. Vagy mégis? Nem. Eldöntöttem, hogy tanulok. Azóta minden órára készülök. Két hét alatt gyökeresen megváltozott az angol órai teljesítményem. A negyvenöt perces hátsó pados beszélgetéseimet (persze nem angolul) első pados figyelés váltotta fel. Mindenkinek feltűnt, hogy mennyivel jobb a teljesítményem. Utólag lehet, hogy jó hatással volt rám ez a puskázás, a lelkemre mindenféleképpen. Így most teljes odafigyeléssel, és ami fontosabb, sokkal nagyobb lelkesedéssel szótárazom a szavakat, és memorizálom az anyagot. Hiszen megígértem. Tanulnom kell!