208

"Itt ülök a Főiskola 208-as termében."

Itt ülök a Főiskola 208-as termében. Steril, hibátlan, funkcionális. Nem jó terep. Se repedések, se karcok az asztalon, tükörsima tábla - nincs mit felfedezni. Régen még háromnegyed óráig is tartottam a fonalat - gimis rutin, nyilván -, mostanában fél is alig telik el, és elkezdem keresni a fal és a berendezés kis hibáit, összekötöm őket, rendszert látok beléjük, kitalálom a történetüket. A bölcsészkar régi épülete volt jó. Egy-egy epikus sztori jutott minden kis zugra. Itt - semmi. Kivéve a hiányzó műanyag fedőlapot a vetítővászon állványáról, de az nem számít, arról tudok. Leszakadt az egész a múlt héten. Halálközeli élmény a fotószakkörön.

Aztán megint figyelek, aztán az agyam egy részét ráállítom a kulcsszavakra - egyébként csökkentett módban futok. A többiek beszélnek. Túl sok szerintem. Pontosan hat. Egyikünk sem ma fogja megtalálni a hangját. Hét. A nap elérte a filctollat az asztalon. Nyolc... kilenc. Mi a filctoll angolul? Tíz, de lehet, hogy egyet kihagytam.

A kollega csinált pár szóismétlést is. Kollega. Hát persze, nem tudjuk a neveket. Hol kollega ez? - mondta a központi könyvtár egyik biztonsági őre a másiknak, miután kirámolták a ruhatári szekrényem. Gyere Feri, a kollega azt mondja ellopták valamijét.

Könyvtár, ezt felírom. Régóta ülök pár könyvükön, biztos tartozom is. Lelkifurdalásos hely. Túl sok minden, amit nem olvastam. De hátha bent van valami Welshtől, a Trainspotting például háromszor is megvolt, ami nálam nagy szó. Ugyanennyiszer vettem meg. Az elsőt kölcsönadtam valakinek, aki továbbadta másnak - a könyv útjai kifürkészhetetlenek. A másodikat a vonaton hagytam, remélem, legalább megváltoztatta valaki életét. A harmadikat egy lánynak adtam, ha hajazössz Londonból, visszaadod, mondtam neki két éve. Azóta nem láttam, a nevére rákeresve egy cikket dob ki a Google, amelyben egy hallucinogén szárított gombákra szakosodott bolt eladójaként öntudatosan nyilatkozik Blairt támadva.

Hirtelen úgy érzem, az összes eddig fontosnak tűnő dolgot az életemből odaadnék, hogy ott lehessek, de London messze van, Rita már nincs sehol és én itt ülök a Főiskola 208-as termében.