A múlt és a jövő

"Avagy pénzérméink kivonása a forgalomból
"

Ki ne emlékezne még arra az időre az idősebb korosztályból, amikor még kedvesünket, barátainkat 10 fillérért hívhattuk meg egy gombóc fagylaltra, vagy a cukiba egy finom süteményre? Volt, amikor egy buszjegy ára is filléres mulatság volt. Akár iskolatejet is adtak ennyiért, mennyire más volt még az a világ! Gyerekeinknek, s unokáinknak is boldogan mesélünk erről az időszakról.

S egyszer csak kivonták a fillér névre hallgató pénzérméket a forgalomból 1999-ben. Az érmék anyaga változott az idők során, valamint a mérete is. Láttunk pénzt fiatal nő arcképével, üllőn ülő embert kalapáccsal, címeres, búzakalászos pénzérméket stb. Minden nap használtuk őket, s szinte mindig tele volt a pénztárcánk apró pénzzel. Én személy szerint kisgyermek voltam, amikor még volt értéke a fillérnek. Nagymamám mindig boldogan nyomta a zsebünkbe, amikor még lehetett érte bármilyen apró finomságot venni. Többet nem is tudott volna adni, hiszen akkor a papír 100 forintos magas értékkel bírt. Mire kivonták a forgalomból, sajnos fabatkát sem ért már.

Most egy kis visszatekintés: forgalmi fémpénzeink közül a legkisebb névértéke 2 fillér volt, az eddigi legnagyobbé 200 forint. 1946 és 1999 között ötféle fillérérték volt forgalomban: 2, 5, 10, 20 és 50 filléres. Közülük utolsóként az 50 fillérest vonták ki a forgalomból, 1999. szeptember 30-án. Nyolcféle címletű forintos (1,2,5,10,20,50,100,200) töltötte, illetve tölti be a fémpénz szerepét. Arany forgalmi pénz nem készült, ezüstből verték az 1946-os és 1947-es ún. Kossuth 5 forintosokat, valamint 1992 és 1998 között a 200 forintosokat. Ezen túlmenően csak színesfém érmék készültek, illetve készülnek, esetenként változó fémösszetétellel. [1]

Mostanra ugyanarra a sorsa jutott az 1, 2 forintos aprópénz, mint valaha a fillér. Sajnos értéke az utóbbi években nem igazán volt, mindig szidtuk, hogy csak húzza a pénztárcánkat, zsebünket. Sokszor viccelődtünk, hogy bár annyi ezres lenne a pénztárcánkban, mint apró. S most, hogy „végre” megszabadulhatunk tőle, mindenki mélységesen fel van háborodva, mint anno, amikor a filléreket kivonták a forgalomból. Jókat mulattunk, ha valamelyik szolgáltató 1 forintos számlát nyújtott be, vagy éppen az adóbevalláson szerepelt ez az összeg. Most egy komoly dolog miatt kell búcsút intenünk az 1 és 2 forintos aprópénznek. Csupán a gyártás leállítása évi több, mint egymilliárd forint megtakarítással járhat. Gondoljunk bele, állunk a közértben, s a visszajáró pénz 1 és 2 forintos. Hányszor kérjük vissza? A mindennapi gyakorlat is ezt bizonyítja, hogy ezeket az aprópénzeket bizony nem kérjük vissza, nem is hordjuk magunknál. Hallhattunk róla, hogy kutatások bebizonyították, hogy mennyi pénzérme lapul valahol a kabátunk zsebében, amit nem hordunk, vagy ide-oda letéve a lakás különböző helyein. S mégis hirtelen mindenki boldogtalan lett, hiszen mit hoz a jövő? Milyen következményekkel jár a változás? Drágulás lesz, vagy éppen kedvezően fognak hatni a pénzérmék kivonása a piacról? Az állam azt ígéri, hogy nagylelkű lesz: ha nekünk kell fizetnünk adót vagy illetéket, és az összeg nem nullára vagy ötösre végződik, lefelé kerekítenek. Ha nyugdíjat kapunk, akkor meg felfelé. Legalábbis ezt halljuk. Aztán a gyakorlatban megtapasztaljuk, hogy is fog működni az új rendszer.

Ami viszont biztos, hogy utoljára 2008. február 29-én fogunk fizetni 1 és 2 forintos pénzérmével, március 1-jétől ugyanis kivonják ezeket a forgalomból.

Aki viszont teheti, az nézzen szét kis otthonában, s hacsak nem szeretné apró pénzét emlékbe megtartani, most befizetheti számtalan számlaszámra jótékonysági célból. A világ állandóan változik, mint ahogy az idő kereke sem áll meg. Nézzük a dolgok jó oldalát, végre segíthetünk kevéssel is, de mint tudjuk, sok kicsi most is sokra megy.