"Oldskool életérzések"

Folyékony színek és tompa fényben játszó, eltelítő hangok suhannak felém. Kavargó, felkavaró, hangtalan-hangzápor fészkeli be magát fejem tátogó pórusaiba.
Feszítő érzésekkel telve figyelem felforrósodott testem szürreálisnak ható mozdulatait. Nem kell sok idő, hogy apró darabokra hullva figyelhessem a végtelen univerzum vakítóan sötét határait.
Mozaikszerű látomások, ködös víziók, agybomlasztó hallucinációk áradata a kígyószerűen örvénylő négy fal között. A hangos lélegzetvétel hurrikánt kavar, a képzelt emlékek visítva pattannak vissza elmém roskadozó bástyáinak szürkéskék falairól.
Óráknak ható percek telnek el szempillantás alatt, miközben a minden, értelmét vesztve világosítja meg az összefüggések kusza hálóját. Már nem tűnik nehéznek felismerni, hogy minden mindennel, mindenki mindenkivel és minden mindenkivel összefügg, és bár néha gyomorforgató, leginkább mégis gyönyörteli összhangot teremt.