Szerelem vagy féltékenység?

"Nemrég sírta ki magát a vállamon az egyik barátnőm, és elmesélte a szívfájdalmát! Csalódott volt és zavart, nem is nagyon értettem! Mégis furcsa amire rádöbbent a végén..."

Vegyünk egy lányt, aki ambiciózus, akaratos, okos, mindenhol megfelel, rettenetesen szereti a családja és a barátai, mégis szörnyen magányos. Mondhatni szép az élete nincs benne hézag, mégis valami hiányzik. Egy olyan űr amit nem gondolt volna, hogy valaki valaha betölt. A szerelem hiánya igazán megkeserítheti az emberek életét, így történt a barátnőmmel is. Kisebb-nagyobb kavarásai voltak srácokkal, de egy idő után ennél többre vágyott...

Aztán munka céljából elment egy táborba és ott megismerte a lelkitársát. Igaz jóban voltak az egész héten, de igazán az utolsó napokon ébredtek rá arra mi is alakult ki közöttük. Attól kezdve ha tehették minden percet együtt töltöttek. Sétáltak kettesben nagyokat beszélgetve és nevetgélve, ám közben ott lebegett a fejük felett az idő hiánya. Végül elérkezett a tábor vége, az utolsó nap, nagy könnyes búcsúzásokkal. A fiúk kikísérte a lányt az állomásra, megbeszélték tartani fogják a kapcsolatot és majd találkoznak, aztán a lány elment a busszal együtt. Hatalmas távolság választotta el őket egymástól, de elhatározták nem hagyják, hogy ez közéjük álljon.

Ezután mindennap nap kivétel nélkül beszéltek, majd eljött a várva várt első találkozás. Mindketten izgultak, milyen lesz, hogy lesz, lesz e közös téma stb. Mikor meglátták egymást az állomáson valami csodálatos megnyugvás töltötte el őket. Körbevezette a városon a lány a srácot, és közben megállás nélkül csak beszélgettek. Így ment ez egy hónapig, a fiú mindenhéten meglátogatta a lányt és valamilyen közös programot szerveztek. De egy idő után a lány már nem érezte azt amit a fiú, és nem várta annyira a találkozásokat. Fájdalmasan jött rá, hogy amit érez nem szerelem csupán mély barátság. Azt is tudta ez nem fog megváltozni, pláne ha nem tudnak több időt együtt lenni. Végül a lány meghozta a döntését miszerint szakít az első igazival...egyik legnehezebb pillanata volt ezt közölni a fiúval, és a távolság miatt nem szóban tehette meg ezt. Mivel a fiú is rendkívül intelligens volt, nem szakadt meg köztük a kapcsolat és barátok maradtak.

Viszont a baráti csevegések egyre inkább abbamaradtak, és már egyikük se érezte a másik keresésének szükségességét. Aztán egyik napról a másikra, a fiúnak az jelent meg msn-en személyes üzenetében h: NAGYON SZERETLEK!! A lány ezt nem értette ki lehet az, akibe ilyen szerelmes. Legyintett és azt mondta: Nem baj legalább ő megtalálta a szerelmet, amit én nem! Ám az egyik hétvégén írt neki egy régi táboros ismerős, miszerint éppen várja a szerelmét. A lány válaszolt neki: Wow gratula a barátodhoz, nah és kedves fiú? Mire azt a választ kapta, hogy azzal a sráccal jár, akivel a lányt szakított anno. Ekkor valami összedőlt benne, és nem tudta mi tévő legyen. Mi ez a rossz érzés, miért fáj neki? Kétségbeesett és azon tűnődött szerelmet érez-e vagy féltékenységet?

Nem kellett sok idő hozzá, hogy rájöjjön egyikről sincs szó. Ez csupán egy szörnyű tipikus emberi tulajdonság: az irigység. Irigy amiért mindenki más körülötte megtalálta a boldogságot, csak ő nem...