Milyen csodálatos a világ...

"Új év, új célok, új elvárások és új feladatok…csak én maradtam a régi, én, a gondolataim és Louis Armstrong."

Öregszem, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ezt kijelentettem! Este van, egy pohár bor társaságában az élet Nagy dolgain merengek! Számot vetek az elmúlt hét történésein, és szeretnék egy kicsit újra gyerek lenni!

Szeretném úgy látni a világot, ahogy az van. Nem gondolok a hóesés miatt csúszós utakra, nem féltem titkon magamtól az autómat, mert tudom, egy csúszósabb úton úgysem tudom megvédeni a bénaságomtól. Nem gondolok arra, hogy holnap újra dolgoznom kell, mert nincs több idő pihenésre, hisz a számlák kiegyenlítését nem háríthatom át a Mikulás manóira!
Nem gondolok arra, hogy azon kívül, hogy dolgozni kell, még teljesítményt is szeretnének tőlem látni! Nem gondolok arra sem, hogy vajon mindenkinek válaszoltam-e a karácsonyi és szilveszteri üzeneteire, nehogy megbántsak valakit, ha mégsem. Arra sem gondolok, hogy el kéne mosogassak, mert ugye a neveltetésem így kívánja meg! És szeretném azt is elkerülni, hogy belássam, pazarló életet él az, aki nem nélkülöz, hisz ötféle étel romlott meg a hűtőben, mert mindenki annyit főzött amennyit csak bírt, hisz a karácsony nem szólhat a nélkülözésről! Arra meg pláne nem is akarok gondolni, hogy a nagy evések milyen hatással voltak a súlyomra!
Nem gondolok arra, hogy vajon mindenki azt kapta-e karácsonyra ami örömet okozott neki. Nem gondolok arra, hogy milyen furcsa egyedül lenni. Én itthon, az imádott kedves máshol, nincs ki öleljen, szóljon hozzám, csak én vagyok, egyedül és Louis Armstrong!

Ezek most nem fontosak. Ezek a gondolatok nincsenek. Számos jókívánság, siker, öröm és gazdagság vár rám 2008-ban, ha tényleg megvalósul amit a lencseevéstől, malacsülttől és a jókívánságoktól várunk! De mégis, ezek nem fontosak...most nem, nézek egy arcot, ami mosolyogva énekli az élet szépségeit. Mit kellett átélnie vajon ahhoz, hogy ezt a dalt így mosolyogva tudja előadni nekünk, nekem. Szeretnék én is így gondolkodni az életről...szeretném én is olyan szépnek látni azt, amit ő lát!

Arra gondolok, idén sem maradtunk hó nélkül, hogy mennyi gyermek viháncol a dombon szánkójával a nagy hóban, mennyien maradnak a családjukkal inkább otthon, mintsem autóba üljenek. Legyen ez egy olyan nap, ami rólam szól! Arra gondolok, hogy milyen sokan voltak, akiknek eszébe jutottam így az ünnepek alatt! Arra gondolok, hogy egy vacsora, sikerüljön bárhogy is, azért készül, hogy örömet okozzak a másiknak. Arra gondolok, hogy mennyire örült volna az a hajléktalan férfi legalább egy adag meleg ételnek, aki mindig itt sündörög a ház körül! És milyen jó, hogy habár nem tudtam neki átadni, a szándék legalább megvolt, és ha legközelebb meglátom, tudom mit kell tennem!
Arra gondolok, hogy mindenkinek tudtára adtam, aki igazán fontos, hogy milyen jó hogy mellettem van. Arra gondolok, hogy egy kicsit jó egyedül lenni, merengni és felfedezni mi okoz örömöt! Arra gondolok, milyen jó érzés, amikor egy kisgyermek kitárt karokkal fut felém, hogy megmutassa, tud már cuppanós puszit adni! Bárcsak mindig ezt csinálná amikor meglát, de ha mégsem erre mindig emlékezni fogok...és látom mitől szép a világ! A mosolyától, a várakozástól, mert tudom újra és újra találkozunk!

Öregszem. Öregszem, mert beláttam, attól leszek igazán boldog, ha más arcán látom azt a mosolyt, amit eddig én adtam másnak. Szavak nélkül...így kell tennem, és tudom megkapok mindent az új évtől! Felhangosítom a dalt, és így merengek tovább...

És hogy mire is gondolok:

http://www.youtube.com/watch?v=vnRqYMTpXHc

Még azelőtt meghalt, hogy megszülettem volna. Nem az számít, hogy életünkben mit érünk el, hanem hogy halálunk után mit hagyunk a jövőre! Köszönöm ezt a csodálatos estét és remélem már tényleg tudom mitől szép a világ!