Ki vagyok én?

"Az önismeret a legszebb út. Aki már csak egyszer is feltette magának ezt a kérdést, elindított egy folyamatot önmagában. Egy csodálatos kaland kezdete…"

Meghatároz bennünket a név, a környezet, ahová születünk, a neveltetés, a gének. Az iskolák. A barátok, ismerősök. A társadalom. Mint egy dunsztos üveg, kapunk egy címkét. Bekategorizálva. Beállítva a sorba. Kívül az álarc – belül az üresség.
Valóban üres belül? Vajon mi van a felszín mögött?

Itt vagyok, szörnyű magányban. Sehol senki, csak a fekete keserűség mardossa a szívem. Ki vagyok én? Mit keresek itt? Harcolok. Az állapot ellen, a félelem ellen, hogy sosem jövök rá a válaszokra. Nyomasztó börtön a tudatlanság, kitörni vágyom.

Az üveg széttörik. Lehull róla a címke, s a szétszóródott szilánkjai megkocogtatják a többi üveget. Némelyikre akkora erővel csapódnak a szilánkok, hogy szintén eltörnek. Beszélgetni kezdünk…. és felfedezzük, hogy nem vagyunk egyedül….

Szúrnak a szilánkok… ezeket te eresztetted belém? Harcolunk tovább. Önmagunk ellen, egymás ellen, mígnem elfáradunk. Valahol, félúton eltévedtünk. Gyere, fogjuk meg egymás kezét, keressük meg azt a pontot, ahol ez történt.

Visszatérek az utamra. A saját utamra. Meditálok. Egyedül vagyok. Mégsem vagyok magányos, mert tudom, hogy ti is vagytok. Tudom, hogy ti is az utatokat járjátok, és ha kell, újra találkozunk.

A felismerés a csoda erejével hat. Már tudom, hogy ki vagyok én, miért vagyok, hogy honnan jöttem, és hová tartok. Nincs több harc. Elfogadás van.
Elfogadom önmagam a tökéletlenségeimmel, hibáimmal együtt.
Így teljes az élet.

Hogy ki vagyok én?
Isten tudja…. :)