Figyelem... avagy Moravia után szabadon

"Egymás mellett élünk, együtt, mégis külön. Sokszor nyitott, kevésszer zárt ajtók mögött. De vajon, mit tudunk egymásról...?

"

Egymás mellett élünk, együtt, mégis külön. Sokszor nyitott, kevésszer zárt ajtók mögött. De vajon, mit tudunk egymásról?

"Egymás mellett éltek. Egy lakásban. Csupán egyetlen ajtó választotta el Őket. Egy zárt ajtó, melynek két oldalán két világ létezett. Külső szemlélő számára Ők voltak a tökéletes család. Mindent meg is tettek azért, hogy így legyen. Belül azonban korai rothadásnak indultak. Túl korán...

Az Egyik azt hitte, a Másik teljes életet él. A Másik azt hitte, az Egyik teszi ugyanezt. Nem vette észre, hogy az ajtó túloldalán megindult pusztulás betemeti majd az egész életét. Egyik "utcanőt" csinált a lányából. A lányukból. Ő pedig az ajtó túl oldalán észre sem vette. Mert nem tudta, hogy figyelnie kellett volna...."

Hányan élünk vajon ugyanilyen közömbös életet?

Sokan. Te nem? Oh, hát persze. Vajon tudod-e, hogy hívják a szomszéd nénit? Vagy csak azt tudod, hogy minden reggel feltakarít az ajtód előtt, és meglocsolja a virágod a lépcsőházban? Tudod-e mit szeret, vagy hogy miről álmodik...?

És a barátnőd? Kérdezted-e az elmúlt hónapokban, hogy nem szokott-e félni az elmúlástól, és hogy épp aznap volt-e valami, ami színt hozott a napjába...? 

Mondtad-e Édesanyádnak mostanában, hogy szereted, és hogy hálás vagy neki, amiért mindig számíthatsz rá?  Vagy csak természetesnek veszed, hogy ha bajban vagy, ott van rögtön melletted...?!

Ugye hogy nem.... 

Mert természetesnek vesszük az életet, ami körülvesz.  A dolgokat, ahol és ahogy vannak. Természetesnek veszed, hogy van levegő a tüdődben, étel az asztalodon,  vér az ereidben....

Pedig nem az. 

Oda kell figyelned rá, ápolnod kell, óvnod és szeretned.  

Ha nem figyelsz, könnyen lehet, hogy elveszíted.

Ezt nem akarhatod.

Talán ostobaságnak tartod, amit mondok. Talán kinevetsz,mert bagatell dolog, hogy valaki olyanról írjon, mint a figyelem jelentősége.

De hidd el, amíg csukott szemmel jársz, a világ is lehunyja szemét, s nem leszel számára más, mint egy ismereten arc a tömegből.

Nyiss ki a szemed, és láss....

...és holnap reggel kérdezd meg a szomszéd nénit, hogy aludt, talán adj neki egy csokor virágot is, amiért figyel Rád. Ne lepődj majd meg, ha egy kósza könnycseppet látsz kicsordulni a szeméből.

A figyelem ma már annyira elfeledett, hogy amikor megérint, hirtelen azt érzed: érsz valamit. Mert valakinek fontos vagy.

Érezted már? Akkor tudod milyen.

Nekem fontos vagy.

Élj úgy, hogy másnak is az lehess....