"Már-már a szökést tervezzük a másik szobába, hogy nyugodt legyen álmunk, hálótársunk szűnni nem akaró horkolása miatt. Egyszer csak abbahagyja. Nyugodtan dőlünk vissza párnánkra, és lassan az álom manó is meglátogat, mikor kezdődik minden előlről..."

Együttalvási képtelenség. Micsoda képtelenség?

 

Csak, hogy eggyel többet tudjunk írni a párkapcsolat megromlásáért felelős tényezőkhöz.

Nézzük csak, mik is ezek.

Először is, persze, hogy a horkolás. Ami, ugye akkor jön létre, mikor orrüregünk nem átjárható.

Ez sok helyen okoz problémát.

Szerencsésnek mondhatom magam, csak akkor érzékelem, ha párom meg van fázva. Ilyenkor viszont elég kellemetlen. Ő, sem alussza ki magát, én sem. Másnap viszont mindketten fáradtak vagyunk.

No, de mi van akkor, ha ez mindennapossá válik?

Csak egy példa:

„Egy kaliforniai nő börtönbe került azért, amiért megverte a horkoló férjét…”

2015-re bizonyos becslések szerint már úgy építik a házak 60%-át, hogy két külön hálószobával felszereltek legyenek.(e tényből kifolyólag)…

Akkor haladjunk egy kicsit tovább.

Fogcsikorgatás. Amitől őszintés szólva feláll a szőr a hátamon. Ez némely esetekben félelmetessé is válhat. (erre a zajra ébredni, biztos nem túl felemelő). Az egy dolog, hogy károsítja a fogakat, de ez is úgynevezett mikroébredéseket okozhat, akár a horkolás. S, mind attól van, hogy a két állkapocs záródása nem megfelelő.

A hozzáértők szerint érdemes alvásszakértőt felkeresni, ha a dolog már nagyon zavaróvá válik.

S, ami a jéghegy csúcsa szerintem az, az alvási terror. Ami nem más, mint egy valóban súlyos alvási rendellenesség (csak ritkán fordul elő, szerencsére).

Ilyenkor a delikvens nem csak horkol, hanem kiáltozik, sikolt, esetleg torkon ragadja a mellette fekvőt, ( na, igen. személy szerint nem szeretném így bevégezni…) tör, zúz a szobában.

Mindez egy ősi szokásra vezethető vissza, mégpedig arra, hogy természetes védelmi mechanizmussal vagyunk felvértezve, ami arra sugall, hogy alvási fázisunkban is észleljük a környezetünket.

Az agy egy darabig csöndben van, aztán vagy azt a parancsot kapja, hogy ébredj és futás, vagy, hogy semmi baj, aludj tovább. A gond az, hogy ezeknél az egyéneknél egyszerre jön a két utasítás. Így először csak járkál és beszélget, aztán amilyen alvási ciklusban van éppen lejátssza magát az álombéli tevékenységet. Meglepő. Nem de?

Ehhez úgy gondolom valóban szakember segítségére van szükség.

Egy másik ilyen jelenség, az eltérő alvási ritmusunk. Értem itt a korán és későn fekvők esetét. Függ attól is, hogy kinek mennyi az alvási szükséglete.

Azért remek, hogy válóokként is takarózhatunk vele, bár egy kissé mulatságos kicsengése van.

Kicsi koromban sokszor eszembe jutott, minek találták ki az alvást? Annyi időt elvesz a jó dolgoktól.

No, persze egyszerű. Mert így vagyunk „összerakva”. S, alvás nélkül semmilyen jó dologban nem lehetne részünk.

Viszont, ha ez valóban ilyen komoly problémákat okoz, ne rögtön a váláson, szakításon gondolkozzunk, hanem keressünk fel mindenekelőtt egy alvásszakértőt. Amennyiben, ezen okok megszűnte után mégsem rendeződne kapcsolatunk, akkor ott nagy valószínűséggel nem csak ez a bökkenő…