A tudatlanság boldogság

"* * * "

Einstein relativitás elméletén töprengtem, mikor eljutottam a kérédésig: a tudatlanság és a tudás vajon relatív fogalmak e? Ki mondhatja, hogy tud bármit is? Bárki mondhatja. De ki az, aki azt állíthatja, hogy amit ő tud, az igaz és abszolúte helytálló, nemcsak a szerény és tudatlan törvényeinkkel összhangban, hanem az egyetemes világrend rendszerében is?

Felmerül az újabb kérdés, hogy „mi" halandó, apró kis molekulája az univerzumnak, hogyan is lehetnénk ennek a kozmikus tökéletességnek az ésszerű része? Inkább egy gennyes fertőző mételyre hasonlítunk, akik mindent megölnek maguk körül, míg a gyilkolás vad orkánja az önpusztítás katasztrofális hullámával fojta el a még ennél is megveszekedettebb apokalipszist.

Ezt értsd meg!

De még ha ez igaz is, meg kell jegyezni, hogy ebben a fertőben is fel-fel csillan a tökéletesség. Már ha igaz a fenti elmélet. Lehetséges alternatívaként esküsznek sokmillióan a „minden véletlen" elvre. Legyen nekik igazuk. Viszont, ha nekik van igazuk, és minden a puszta szerencse kérdése, akkor mi értelme van azoknak az életeknek, amelyeket Fortuna istennő elfelejtett kegyeiben részesíteni? Mi van a féllábú leprásokkal és az agyonvert hajléktalanokkal? Nekik nem volt szerencséjük és legnagyobb szerencsétlenségük önnön sivár létük. Megváltás lenne nekik a halál, mégis küzdenek valamiért. Talán ilyenkor csillan meg az a bizonyos „tökéletesség" az emberi létben.

És akkor elérkeztünk az Istenhívők, Többistenhívők, Buddhisták, Krisnások, Zsidók, Adventisták és más szemellenzős bálványtisztelők birkanyájához. Nekik a legegyszerűbb. Választanak egy vallást, és hisznek benne. Abszolút erőt ad nekik, és leveszi a terheket az ember válláról. Csakhogy ilyenkor ki az okos? A mára már megszámlálhatatlan vallás közül legfeljebb egynek van igaza. Hmmm...melyik is legyen az?

Nincs kedvem tovább filozofálgatni és ilyen mély húrokat pengetni. Ma nem. Túl sok nekem ez a nagy semmittevés. Túl sok lett a leírhatatlannak tűnő gondolat. Kezdem úgy érezni, hogy elgyengülök és valamiért azt érzem, hogy amit csinálok, ez az antiszociális magatartás, abszolút rossz és elítélendő. Úgyhogy elszívok egy cigarettát és a megfelelő alvásidő után elindulok bele a nagyvilágba.