A barátság genetikája III.

"Ha már túl vagyunk a barátság alapkérdésein, s azon, hogy vajon létezik-e férfi és nő között; meg kell vizsgálnunk azt is, hogy a két nem milyen különbözőségeket mutat az effajta kapcsolatok terén."

    Lionel Tiger érdekes elmélettel hozakodott elő, hogy megmagyarázza a férfiak és nők barátságának eltérő jellegét. Mert merőben más jellegűek!
        A férfiak az ősidőkben egymásra voltak utalva a vadászatban és a harcban, ezért fontos volt, hogy képesek legyenek egymással kooperálni, egymásban megbízni. Ez a férfibarátság genetikailag beégetett alapja.
    Ezzel szemben a nők gyűjtögettek, s ebben egymásnak leginkább vetélytársai, sem mint szövetségesei voltak, hiszen egymás orra elől halászták el, amit találtak.


A férfibarátság:
       A férfiak barátságát vizsgálva általános megállapítás, hogy nekik sokkal több barátjuk van. Ennek oka részben az, hogy génjeikben hordozzák a brancsba tartozás vágyát, másrészt többet vannak távol az otthontól, tradicionális okokból több a szabadidejük, és társadalmilag is elfogadottabb, hogy a férfiak ide-oda mászkáljanak barátaikkal. Ha egy nő csinálná ugyanezt, például egyedül menne el egy szórakozóhelyre, az kifejezetten kihívó volna sokak számára.
       A férfibarátság alapja általában a hűség, a lojalitás; a férfiak kapcsolata főként az „együtt csinálásban” merül ki. (Kéretik nem félreérteni! J) Ezért a férfiak mindig is kedvelték a közös aktivitást, a csapatsportokat – hiszen szarvast vagy labdát kergetni ugyanaz. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint ezek inkább programkapcsolatok, ivócimboraságok.
    Ha innen nézzük, megcsappan az igaz barátságok száma. Vagyis, úgy tűnik, a férfiakat több, de felszínesebb kapcsolat jellemzi.
A férfiszerephez hozzátartozik az erő és a magabiztosság, vagy legalábbis ezek látszata, így gyengeségnek minősülne, ha szorongásaikról, félelmeikről őszintén beszélnének. Ahogy egy kutató megfogalmazta: a férfiak szociálisak, de nem intimek.

A női barátság:

    A nők barátsága tartalmában egészen más. A lényeg nem az „együtt csinálás”, hanem az együttlét; s a fő téma a lélek rejtelmeinek kutatása, az önfeltárás, az érzelmek, a kapcsolati problémák kitárgyalása. A nők mélyen elköteleződnek kapcsolataikban (ami mára már sajnos nem teljesen fedi a valóságot).
    Tradicionális nézet, hogy a női barátságok intrikusabbak, rosszindulatúak, mert a nők imádnak titkokat megtudni, s azokat kifecsegni.
   A férfiak nagy óvatossággal szoktak beszélni arról, hogy mi történt, a nők pedig arról, hogy mit éreznek. Mindez a női lélek sajátosságaiból fakad: a nők sokkal emocionálisabbak, empatikusabbak; vágynak az intimitásra, a közelségre.

„Kell, hogy legyen egy jó barát,
Kit az ember megkérdez, kire hallgat,
Ki csillapítja lelkünk viharát,
Élét vevén a kéjnek és bajnak.”

/Voltaire/

Igen, egy barát legyen bölcs, bátor, higgadt, figyelmes és kedves, hogy mindig és mindenben számíthassak rá – és ő is rám. A barátság nem kötöttség és nem elkötelezettség, hanem két ember között önként és jó esetben egy életre köttetett kapcsolat.

Én már megatláltam – és Te?