A barátság genetikája II.

"„Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.”
(Seneca)"

Azt mondják az okosok, hogy a szerelem a hormonok hatására alakul ki, így nem eshetünk bele akárkivel ebbe a „sötét verembe”. Hasonlóképpen testi vonzalom sem alakul ki minden ellenkező neművel szemben – csúnya világ is lenne… Tehát ha két ember ízlése homlokegyenest különbözik, nem nyerik el egymás tetszését fizikailag, viszont hasonlóan gondolkodnak, könnyen alakulhat ki barátság.

            A férfi-nő barátság kérdése már régi dilemma, mely megjelenik a filmekben, az irodalomban, egy-egy beszélgetés alkalmával, és persze a pszichológiában is.

            Egy amerikai közvélemény-kutatásból – melyben 18-35 év közötti nőket és férfiakat szólaltattak meg – kiderült, hogy a nők 84%-a hiszi, hogy lehet barátság a két nem között, és a férfiak meglepő módon nem sokkal maradnak le: 74%-uk ilyen optimista gondolkodású. (Corriere della Sera című olasz napilap adatai.) A szakemberek szerint az a vélemény, mely szerint a két nem között nem lehet barátság, még azokból az időkből maradt fenn, amikor a férfiak dolgozni jártak, a nők pedig otthon maradtak. Ma viszont már a nők is házon kívüli munkát végeznek, így több a közös érdek, érdeklődés, melyeknek köszönhetően lehetségessé válik egy másfajta kapcsolat is közöttük.

            Camille Chaterrjee szerint a vegyes barátságoknak márpedig ki kell alakulniuk – ez társadalmi szükségszerűség, hiszen a két nem mindenféle funkciókban egyre inkább elvegyül.

Vizsgálatok igazolják, hogy épp a két nem eltérő tulajdonságai, amelyek oly vonzóvá teszik az effajta kapcsolatokat. Sok férfi például azt az intimitást és odafigyelést, melyet nem kaphat meg cimboráitól, megkapja női barátjától; vagy éppen azért értékeli, mert nem kell a macsót játszania és kimutathatja érzéseit. Ugyanakkor a nőket éppen a férfiak tartózkodó stílusa vonzza, hiszen – valljuk csak be csajok – felüdülést jelent, ha nem kell mindig lelki szemetesládának lennünk éjszakákon át.

            Graham Allan Friendship című szociológiai összefoglalójában meglehetősen pesszimista a férfi és nő barátságát illetően. Ennek egyik oka, hogy nincsen rá szociális mintánk, hogyan is kellene csinálni – más oldalról pedig elviselni. Mert ugyebár a környezet sem szokta gyanakvásmentesen figyelni az effajta barátságokat.

             A filmek is azt sulykolják, hogy ami kezdetben barátságnak tűnik, az idővel úgyis átfordul szerelembe. Nézzük a filmet, és azért drukkolunk, hogy sikerüljön már nekik. Hogy legalább valami kisebb kaland kerekedjen a barátságból; bánják is ők, hogy ismét a feudális maradványok érvényesülnek. Hiszen végül is csak ahhoz a kérdéshez szóltak hozzá, hogy lehet-e barátság férfi és nő között.