A barátság genetikája I.

"„Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad,
Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal
Vágtál életen át múlás nélkűli betűket…”

(Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz)
"

„Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.” (Hamvas Béla)

Számos ismeretlen és ismert személyiség tett próbát arra, hogy meghatározza ezt az első pillantásra egyszerűnek tűnő fogalmat. Nagy általánosságban egy biztos: a barát egy olyan személy, akiért bármit megtennénk. Ez persze így nem teljes, és a XXI. század elején még utópisztikusan is hangzik. Divatosabb manapság a felszínességre épülő haveri viszony.

„Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szűkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért.” (Márai Sándor)

Él egy régi mondás, mely szerint “Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél”. Első olvasatra ez kissé furcsán hangozhat, hiszen a testvéri kötelék az egyik legszorosabb kapcsolat. Azonban van egy gyengéje: nem önkéntes alapon jön létre. Rushton barátokon végzett kísérleteket egy sor genetikai mutató alapján, és kiderült, hogy genetikailag sokkal inkább rokonai egymásnak, mint két véletlenszerűen kiválasztott ember. Ugyanez igaz a házaspárokra is – tehát nem véletlen, hogy a jó házasságok és barátságok valamiféle lelki összhangra épülnek.

„Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom.” (Albert Camus)

A génrokonok rejtett mechanizmusok révén felismerik egymást, s erre számos érdekes példát találtak már. Szaguk alapján az anyák felismerik és megkülönböztetik édes és fogadott gyermekeiket; az édestestvérek szintén felismerik egymást; a nők pedig olyan férjet választanak, akinek a szaga leginkább hasonlít az édesapjukéra. Ennek hátterében pedig ismét a genetikai rokonság iránti vonzalom áll.

Most már értjük, azért kellenek a jó barátok, hogy legalább mi, azonos génűek összetartsunk.
Következő leckénk az lesz, hogy megértsük a női- és férfilélek titkait e témakörben.