Út igazi önmagunk felé

"A válaszok"

Nem is idő, inkább tapasztalat kérdése, hogy mit tanulunk meg és meg mit nem. Én egy nap úgy döntöttem, hogy kitörök az engem korlátozó sablonokból, és a saját utamat járom. Három éve kezdődött. S mint írtam, nem is az idő számít, mert ezalatt a három év alatt többet tapasztaltam, mint az azelőtti tíz-húsz évek során.

Mit jelent az, hogy a saját utamat járom? Azt, hogy nem a társadalom, a mások által felvett minták, a neveltetés, a környezetem, a munkám vagy a birtokomban lévő tárgyak határoznak meg. Nem a külsőségek mondják meg, hogy ki vagyok én. A magabiztosságom nem abból ered, hogy házam vagy kocsim (stb.) van – hanem Istentől. A szívemet követem. Az egészséges felnőtté válás számomra ez: függetleníteni magam mások manipulációjától, hinni és bízni magamban, azt élni, aki én igazán, belül vagyok.

Nem könnyű az út. Mint minden ember, én is kényelmes vagyok, és olykor visszahelyezem magam a komfortzónába. Aztán hál’ Istennek rájövök, hogy nekem az nem jó!:) Úgyhogy újra összeszedem a bátorságomat és nekilátok a kalandnak. Ez az igazi élet, az igazi kaland.

Amikor nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is megtapasztalom, hogy mi az igazi szeretet – aminek semmi köze nincs sem a birtokláshoz, sem az önzéshez…

S ha vannak is pillanatok, amikor elgyengülök, vagy elvesztem a reményt, Isten mindig megsegít. Néha jobban tudja, hogy mire van szükségem, mint én magam. Tegnap is „rám jött” egy ilyen nem-megy-ez-nekem hullám. Aztán megkaptam az Avatar c. filmet. (Ezúton ajánlom mindenkinek, gyönyörű tanító film!)
Ma reggel pedig cikket olvasok az Avatar önismereti tanfolyamról.
Hát nem csodálatos az élet? De igen, az. : )
Ragyogó mindennapokat!: )