Nyugalom! A hosszú élet ritka?

"Szívünk a torkunkban dobog, összeszorul a gyomrunk, elönt a veríték, fejünk hasogatni kezd....ilyenkor már biztosan idegesek vagyunk..."

Nyugalom! A hosszú élet ritka?

Nyugi!

Könnyű azt mondani. Ember nem létezik a földön, aki életében még soha nem volt ingerült, stresszes, ideges…

S, bármi nyavalya is legyen velünk, a doki első kérdése biztos az lesz:

Szokott idegeskedni?

És ilyenkor nézünk rá vissza meglepődve. Milyen idióta kérdés ez? Mondjon olyan valakit, aki nem. Attól feltétlen el kell kérni a receptet.

No, és akkor már rögtön írja is a stresszoldót amihez köztudott, úgy hozzá lehet szokni , hogy azt veszi észre az ember, több ilyen bogyót eszik, mint kenyeret…

Elgondolkodtató. Miért?

Véleményem szerint, inkább önnyugtató stratégiát kéne alkalmazni, nem ez a megoldás hosszú távon.

Hú, nagyon előre szaladtam.

Ha, belegondolunk a stressz már jelen van egészen kicsi korunktól kezdve.

Csak egy példa.

Mondjuk oviban, mikor egyedül kell mondani a verset nagyközönség előtt…, az adrenalin szint biztos megemelkedik.

Aztán a későbbiek folyamán ennek mértéke és száma nőni fog.

Hisz, hány megpróbáltatás vár még ránk. És annyi minden van, ami miatt idegeskedhetünk. Ha, nem is velünk kapcsolatban, akkor majd a gyermekeinkkel, unokáinkkal…

Függ, persze a természetünktől is, hogyan éljük meg.

Kis mértékben jótékony hatással van ránk. No, de mekkora az a kicsi?

Sokszor tanácsol az orvos bizonyos esetekben ingerszegény környezetet.

Milyen ingerekre gondol és mennyire legyen szegény?Hm…