Hétköznapi hősök II.

"Nos, nehéz megszólalni, vagyis elmesélni mindazt, amiről Gáborral majd\' két órán keresztül beszélgettem. Az biztos, hogy elbűvölő és magávalragadó személyiség, és pihentettem is a dolgot pár napig, mire elkezdtem írni ezt a beszámolót."

No, nem azért, mert „Úristen, ő Siklósi Gábor!" – na jó, pirulok kicsit, mert ezért is… Mostanában nem igazán cikkeztek a „Hétköznapi Hősökről", sőt, lesütött tekintettel bevalljuk, mi is kissé elhanyagoltuk őket, így itt a megfelelő alkalom arra, hogy folyamatosan tájékoztassunk Benneteket, mi is a helyzet Hőseink háza táján!

Öröm volt hallgatni azt, hogy Gábor micsoda elhivatottsággal beszélt mindarról, ami ő, amit ő képvisel. És éppen ezért talán helytelen kifejezés az, hogy „ami ő", mert abszolút olyan érzésem volt, mintha nem egy hőssel beszélgetnék, hanem A Mentőssel. Amikor szakmai dolgokról volt szó, nem is emlékszem rá, hogy kezdődött volna mondata úgy, hogy „Én…". Nem akar kitűnni a többiek közül, ő is csak egy kis szorgos hangya a bolyban, ami nap mint nap élet-halál harcot vív értünk.

Mint az már a beszélgetés elején kiderült – és persze sejthető is volt –, a média fújta fel túlzottan az ügyet. Tényleg csodálatra méltó dolgot vittek véghez kollégájával, Péter Ferenccel – de vajon akkor is bekerülnek a hírekbe, ha nem motorral, hanem mentőautóval mennek a helyszínre? Nem valószínű… De nem is baj, hogy így alakult, hiszen sikerült végre felhívni a közvélemény figyelmét azokra az emberekre, akik eddig sokszor méltánytalan színben voltak feltüntetve, holott az életben maradásunkért dolgoznak. Most legalább fény derült arra, hogy milyen elmaradásokkal és hiányosságokkal kell megküzdeniük mentőseinknek. Sok szervezet és cég felismerte azt, hogy nem csak az adok-kapok befektetés a jó üzlet, s lelkesen az mentősök oldalára állva, ahogyan tudta, segítette és segíti őket.

Ez az adok-kapok kifejezés anyagi szempontból valóban nem helytálló, mégis működik. Hogyan? A válasz egyszerű: ők adnak mentőmotort, pénzt, felszerelést és miegymás támogatást, és mi kapunk cserébe sok-sok életet. Nem csak a sajátunkat, hanem a mentősökét is. Hiszen ez egy életforma. Teljes elszántságra és elhivatottságra van szükség a szakmával szemben – és az emberekkel szemben. Mivel 24 órás műszakokat teljesítenek, nem igazán jut idejük afféle dolgokra, amit magánéletnek nevezünk. Azért élnek, hogy életet menthessenek. És ennél gyönyörűbb tenni akarás talán nincs is a világon. Minden tiszteletet, elismerést, figyelmet és segítséget megérdemelnek A Mentősök!