Hétköznapi hősök

"Ki számít manapság hősnek? Azt hiszem az, aki olyat tesz, amivel kiemelkedik a hétköznapi tettek közül, és még segít is valakin. Ehhez mindössze tudásra és lélekjelenlétre van szükség, illetve arra, hogy jó időben jó helyen legyünk…"

Gábor és Ferenc két teljesen hétköznapi mentős, akit az utóbbi hetekben az egész ország ismer és szeret. Ők azok, akik megmentették a kétéves kis Alíz életét, akinek fürdetés közben leállt a szíve. Szinte mindenki ismeri a tényeket, úgyhogy most megpróbálok egy-két olyan dolgot leírni, ami egy kicsit más oldalról mutatja be a tavaly december eleji eseményeket.

Sokan nem hisznek benne, de ez az eset is bizonyíja, hogy létezik valami, amit nem mindig tudunk megfogalmazni – sokan sorsnak, mások véletlenek különös találkozásának, megint mások isteni gondviselésnek hívják…

1. Hogyan volt egyáltalán lehetséges, hogy Gábor és Ferenc éppen akkor mozgósíthatóak voltak? Egyikük épp leadta aznapra a szolgálatot, a másikuk pedig még nem vette fel. Így lehetett az, hogy ketten, védőfelszerelés és mentőfelszerelés nélkül (!) útnak indulhattak a riasztás pillanatában, és érkezhettek meg 3-4 perc alatt a helyszínre. Persze az sem elhanyagolható tény, hogy Ferencnek azonnal beugrott, hogy hol van pontosan a Dolgos utca.

2. Miért volt ott az azóta elárverezett motor? A kérdéses motor Gáboré (volt), és éppen arra készült, hogy eladja! Egy kollégája vette volna meg azon a hétfőn, de nem ment el érte. Azt még leírom, hogy a motor ezt megelőzően egy éven keresztül állt (!) a mentőállomás udvarán, és Gábor csak az eladás miatt töltötte fel előző héten újra a jármű akkumulátorát. Kérdéses, hogy beindult volna-e a motor, ha ez nem így van…

3. Megmenekülhetett volna Alíz, ha mindez otthonában történik vele? Alízka és szülei a nagymamánál voltak látogatóban vidékről. Ha mindez otthon történik meg velük, és éppen nincs rendelkezésre álló mentőautó, amelyik 3-4 perc alatt a helyszínre tud érni, hogy szakszerűen ellássa a kislányt, akkor valószínűleg tragikus véget ér ez az eset. Itt jegyezném meg, hogy megfelelő szakértelem (életmentés) és helyzetfelismerés esetleg segíthettek volna akkor is, ha a két fiatal éppen nem tud motorra pattanni, és ellátni a kislányt addig, amíg a mentő kb. 17 perc alatt odaért. Talán soknak tűnik ez az idő, de tudni kell, hogy a kérdéses kocsi az M3-as autópálya kivezető szakaszától ért át ennyi idő alatt a MOM Parkhoz este 6 óra körül a legnagyobb csúcsforgalomban.

Véleményem szerint ezek olyan tények, melyek legalább is elgondolkodtatóak. Vajon Ön vagy én hasonló helyzetben – amikor egy teljes társasház pánik-hangulatban fogad minket – helyt tudtunk volna állni? Vagy másképp: Önnek vagy nekem hasonló helyzetben helyt kellene tudnunk állni?

Végezetül néhány aktuális információ:

- a motort december 22-én elárverezték. Az új tulajdonos gazdagabb lett egy GPS navigációs rendszerrel; illetve a motor forgalmazója jóvoltából egy teljes garnitúra motorosruhával és sisakkal, valamint egy évig ingyen látja el a jármű szervizét.

- a régi tulajdonosnak a bank elengedte a motoron lévő tartozást. A fiatal mentősök az árverezésből befolyt másfélmillió forintot a Heim Pál Gyermekkórháznak adományozták.

- És a legfontosabb: a kislány jól van; a szívével azóta teljesen tünetmentes. Az agyi hypoxia következtében azonban még nem jött teljesen helyre a látása: jelenleg fényeket és mozgást tud csak érzékelni. Kívánjunk hát innen is mielőbbi teljes gyógyulást neki és köszönjük meg a két fiatalnak, hogy jó időben, jó helyen voltak!

Fotó: Blikk