Az otthon-szülés visszalépés az ősidőkbe?

"Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2006-ban Magyarországon 97 ezer baba született, ezen szülésekből öt-hatszáz anya hozta világra otthon a gyermekét. Ez a születések kb. 0.5 %-a, melynek jelentős része nem tervezett otthon-szülés volt."

Nem vagyunk egyformák. Másképp gondolkozunk, másképp cselekszünk és másképp éljük meg az élet varázslatos pillanatait. A ma emberének élete tervezgetésekből áll - megtervezzük az esti vacsorát, színek szerint rendezve a mosási programot, a hétvégi elfoglaltságot, vagy akár a legrövidebb utat a munkahelyünk felé. Megtervezünk mindent, mellyel a leghasznosabbak, leghatékonyabbak és leggyorsabbak lehetünk, és ezek felett általában senki nem mond ítéletet.

De mi a helyzet az élet azon dolgaival, melyek örök emléket hagynak bennünk? Mennyire tervezhetünk szabadon, ítéletek nélkül? Egy gyermek születése az élet csodája. Egy csoda, melyet az édesanya él meg egy másoknak kiszolgáltatott helyzetben! De miért kell így lennie? Miért van az, hogy egy tragédia bűnös választássá tesz egy felelős döntést?

Szeptemberben történt egy haláleset, melyről úgy tartják, hogy jó intő példa azon pároknak, akik az otthon-szülést tervezgették. Azok a párok, akik ilyen terveket szőttek, nem féltik a szőnyeget a kivehetetlen foltoktól, nem tölti el őket aggodalommal a szülés utáni takarítás, nem az a legfontosabb, hogy új hitvesi ágyat kell beszerezni, hanem hogy méltósággal szülessen meg az, aki az életükben a legfontosabb. Lehet méltósággal megszületni otthonos környezetben kórházban, amikor a kismamának az orvos jelenléte adja a legnagyobb biztonságot, és lehet úgy is ahogy azt régen ősanyáink is tették: meghitten, az otthon nyugalmában minden kötelező szabálytól mentesen, ahol az ösztön adja. Hol tartana ma a világ akkor, ha régen is csak azok a babák élték volna túl nagyrészt a születést, akik steril környezetben jöttek a világra? Ki nem emlékszik még a nagymama meséjére, mely az édesanyánk születéséről szólt? Miért van az, hogy ezeket a történeteket hallgatva senkibe nem merül fel a kérdés, hogy "nagyi, miért voltál olyan felelőtlen, hogy otthon a családi fészekben hoztad világra anyut, és hogy lehet az, hogy csak a dédi és a helyi bába segített neked?" Van aki hagyományból választja ezt a szülési formát, és van, aki a már megélt rossz tapasztalatokból nem kíván újra részesülni. Miért ne lehetne ezt a döntést úgy rábízni valakire, hogy ne gondolnánk azt, hogy a saját érdekeit tekintve veszélyezteti a baba életét, egészségét, épségét, csak mert önös érdekei hajtják?

Fejlődik az orvostudomány, egyre korszerűbb technikák válnak biztonságossá, számtalan lehetőség vár a XXI. század kismamájára: lehet most már vízben, szülőszéken, szülősámlin, állva és négykézláb is szülni; lehet labdán vajúdni, alternatív lehetőségek közül választani; és ahelyett hogy a szülés otthoni formája ellen lejárató kampányt indítanának, arra kéne a figyelmet és a pénzt fordítani, hogy azon nők és gyermekei biztonsága is ugyanúgy meglegyen, akik a szülés ezen formáját kívánják választani. Jelenleg hazánkban a szülés ezen formája teljesen szabályozatlan körülmények között zajlik. Miért nem lehet ugyanúgy szabályok közt mindenki érdekeit figyelembe véve felelős döntést hozni az otthon-szülésről, mint ahogy a császármetszésről?

Miért nem inkább arra törekszik a magyar nép, hogy egymás szidása és rossz hírbe hozása helyett megteremtse azokat a feltételeket, hogy ez is egy elfogadott, örömteli döntés és élmény lehessen és ne halálos családi tragédia?!

Szemléltetés képpen: az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 2006-ban Magyarországon 97 ezer baba született. Ezen szülésekből öt-hatszáz anya hozta világra otthon a gyermekét, ez a születések kb. 0.5 %-a, melynek jelentős része nem tervezett otthon-szülés volt. Európai viszonylatban ez az arány magasabb, a születések 1-2 %-a történik otthon, míg Hollandiában a hagyományörzés miatt a szülő nők 30 %-a választja ezt a bűnös csodát. Mit tudnak a hollandok jobban mint mi? Vagy csak egyszerűen ők még barlangban vagy fákon élnek és köveket hajigálnak?

T.Bea