"Megpróbáltam rájönni, mi az oka, hogy folyton-folyvást reklámokba botlunk, hogy valaki mindig meg akarja mondani helyettünk, mi az "igazi", "szép", "helyes", vagy "valódi", melyet meg kell vásárolnunk. Milyen alapon befolyásolnak ill. döntenek helyettünk?"

 

Vajon milyen érzéseket kelthet bennünk egy reklámhirdetés látványa? Mit sugallhat nekünk a képen látható eladásra szánt termék? Melyek azok az eszközök, melyek felhasználásával biztosan mi is fogyasztókká válunk? És egyáltalán, valóban szükségünk van az adott „agyonreklámozott” árura, vagy csak ismét áldozatául estünk a vágyainkat oly jól megtestesítő média reklámhadjáratának?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ, miközben alig észrevehetően engem is magával ragad az a bizonyos rejtett mentális üzenet, amit a kép magában hordoz, és ami sokunkat vásárlásra ösztönöz, hiszen az által végre valóra válhatnak álmaink! Valójában azonban nem a szemléltetett árura van szükségünk, sokkal inkább az érzésre, amit a kép látványa közvetít nekünk! Így megy ez évezredek óta…

De vajon, milyen technikákat alkalmaznak a kép készítői? Nos, biztosak lehetünk abban, hogy a színek nagyon fontosak! Hiszen, ha teljesen szürke, egyhangú lenne az egész, ugyan kinek kéne? Hacsak nem ingyen lenne! (magyar mentalitás) Visszatérve, a színek különböző érzéseket váltanak ki belőlünk, különféle gondolatokkal és élményekkel társítva azokat. Egyszóval csak néhány impozáns, stílusos „érzéskeltő” színkavalkádra van szükségünk, és már nyílik is az a bizonyos pénztárca… persze, azért a szín még nem minden. Sőt! Ügyesen rá lehet ám faragni, ha nem a megfelelő színeket használjuk fel, hiszen a legszuperebb (és egyébként „állítólag” tényleg jónak tűnő termék) reklámját is visszatetszőnek gondolhatjuk, mondjuk egy harsány vagy éppen egy oda nem illő szín esetében.

Továbblépve, „úgy érzem” nagyon fontos még a grafikai eljárás, a térábrázolás, ill. az alkalmazás módja, valamint a különböző technikai módszerek. A stílusjegyek, formai követelmények megfelelő ötvözésével végül el lehet érni a kívánt hatást, vagyis; hogy azt lássuk, amit a készítők szerint látnunk kell! Persze azért (a gyengébbek kedvéért) nem árt odaírni, hogy mit is szeretnénk „áruba bocsátani!” Megjegyzem, már magam is egyre kevésbé igazodok ki, hogy éppen egy vakítóan fogfehérítős fogkrém, netán hajfényesítő sampon reklámját látom, avagy csupán arról van szó, hogy egy újabb fülig érő teli szájjal vigyorgó, csillogó hajú nőt kértek fel sportcipőjük, esetleg intimbetétjük reklámozására! (a végeredményt tekintve, oly mindegy, hisz akár talp, akár intimbetétről legyen is szó az érzés ugyanaz lesz – felemelő! ”Biztonságot”, „védelmet” nyújt a nem kívánt szagok és egyéb kellemetlen mellékhatásai ellen, mivel légáteresztő, kényelmes viselet, és ami a lényeg; szinte észrevétlen, hisz hőn áhított célunk az érzés, amit „potom áron” beszerezhetünk magunknak, hogy a dolgos hétköznapokat, ünnepnapokká varázsoljuk)!

De térjünk vissza inkább az újsághirdetések reklámjára, azon belül is a választott képünk „fő”, ill. „mellékszereplőire!” Egyik „főszereplőnek” a rendkívül dekoratív, hosszú szőke hajú, fürdőruhás hölgyet jelölném meg, aki hanyag eleganciával hever, az éppen ott elterülő pamlagon. Magabiztosságot sugall, mint aki tökéletesen tisztában van Istentől kapott adottságaival, és bár arca nem tükrözi, szerintem hosszútávon nem túl kényelmes pozitúrát választott. Mindenesetre érdekes látványt nyújt az ágy alatt szétszórt finom homok. Ha jól látom, épp a homokórából származó anyagról van szó. De hogy mik lehettek az előzmények, amitől az ominózus tárgyból a padlóra kerültek a finom szemcsék, az számomra nyitva marad. Persze nyilván szimbolikus jelentéssel bír, ahogy még sok minden más is itt.

Vegyük csak példának okáért azt a „kaszást”, ott a kép bal oldalán. Most már komolyan kezdek aggódni, hogy ő vajon milyen „küldetést” hivatott teljesíteni. Számomra nem igazán illik bele ebbe az idillikusnak tűnő képbe. Hacsak nem pont azért van jelen, mert az ellentétes, azaz a komplementer színek még jobban kihangsúlyozzák, kiemelik egész egyszerűen, felhívják figyelmünket az izgalmas, lenyűgöző illusztrációra. Szinte felszólít bennünket az életben is jelen lévő kettősség fontosságára; nyugalom, idilli környezet – szemben – a félelem és a halál gondolatával… Érdekes… De pont ettől izgalmas is egyben. Na de félre a kaszával, ill. a sötét gondolatokkal, inkább haladjunk tovább…

A következő és egyben kedvenc „főszereplőm” a képen látható szintén megnyerő külsejű, kopasz férfiú, aki gondolom, szintén fürdőalkalmatossághoz megfelelő ruhát visel, és éppen kürttel a kezében teszi még képtelenebbé, az amúgy is elég hihetetlennek tűnő térkompozíciót! Persze csak a valóságban lenne olyan elképzelhetetlen, hogy egy strandolni vágyó fiatal kürttel a kezében indul útnak, míg a napozni vágyó párja pedig, saját díványát viszi magával az elmaradhatatlan szépítő kellékkel együtt, ami jelen esetben itt a hajkefe lenne. (még jó, hogy homok a parton is van, elvileg) Hogy a kaszást ábrázoló szereplőnket már ne is említsük… De mentségére legyen szólva, ő legalább nem fürdőnaciban álldogál, hisz lássuk be, ahhoz tényleg nem passzolna a kasza…

Komolyabbra fordítva a szót, az összkép számomra lenyűgöző látványt nyújt, nem kevésbé szebb érzésekkel társítva azokat. Nem véletlenül választottam ezt a képet… Az első benyomásom az volt, hogy csodálatos, már-már meseszerű, misztikus és kozmikus világba kalauzol el. Bevallom, azért megpróbáltam elképzelni a kaszás nélkül is, de rájöttem a kívánt összhatás csak így érvényesül igazán! Vele, és a még nem említett, (de szintén kihagyhatatlan) jobb oldalon „meghúzódó”, kis nevető „Buddha” arany szobrocskával együtt.

Legszebbnek mégis, a színek tökéletes harmóniáját találom, főleg a távolban lenyugvó naptól vörösre festett égbolt éri el nálam azt a „kívánt hatást”, melytől úgy érzem, kár hogy nem vagyok ott, és nem követhetem nyomon a felhők, valamint a madarak vonulását, ill. a „hófödte” csúcsokon vagy sziklákon tündöklő napfény szóródását. No de elég a romantikus álmodozásból, még a végén elszaladok egy pár bikiniért, (így télvíz idején) csupán az elképzelt, és egy röpke pillanatig át is élt érzés kedvéért. Talán nem kéne Pély Barnabás szavait idéznem, de mégis megteszem: „Átjött!”

Pedig még a napraforgókról sem tettem említést, márpedig „ők” is, ahogyan itt a kép minden egyes motívuma, él! Lélegzik, lüktet, áramoltat, energiával tölt fel, és jóleső érzéseket sugároz. Legalábbis bennem melegség árad szét a látványtól. Na jó, talán már túl sokáig néztem, és elfogult lettem. Mintha csak anyagi érdekeltségem származna az eladott termékek után… Egyenlőre még nem… Viszont két dolgot szeretnék megjegyezni a képen látottakkal kapcsolatban; az egyik, hogy fogalmam sem lenne, ha nem ismerném oly jól a betűket, hogy vajon mit is szeretnének reklámozni. De most komolyan, ki nem találnám… (talán a kaszás ruhájára nem tippelnék egyedül, bár a fekete mindig is hódított, és hódít ma is)! Viszont itt talán mégsem erről van szó… Domináns lehetne még a sokat emlegetett heverő, vagy dívány, bár elég használtnak tűnik… A lényeg, hogy a kép számomra úgy csodás, ahogy van; a távolban parányinak tetsző kis kastéllyal, valamint a napraforgókkal körbevont kerítéssel és persze a nem titkolt célzattal „odatévedt” kaszással együtt…

Végül megemlíteném, amire talán az elemzés során fontos lett volna kitérnem, hogy bár a laikus számára is látható mennyire jól érvényesülnek a térábrázolást jelentő félreérthetetlen vonalak, melyek mind egy irányba futnak, számomra mégis „csupán” akkor váltak egyértelművé, mikor nekiálltam lerajzolni a képet!

Nos igen, bár az enyém valahogy nem lett olyan szép és átütő, mint az eredeti, de biztos vagyok benne, hogy a színek egyértelmű hiánya okozhatta „csak” a különbséget, ugyanis én „csupán” a fekete és fehér kombinációját részesítettem előnyben, mivel nem volt kéznél a színes készletem. Talán jobb is így…(még a végén nekem is reklámoznom kellett volna valamit, amiről valaki talán szintén írt volna valamit, amit talán valaki szintén lerajzolt volna, és így tovább, rémes… inkább megyek és vásárolok magamnak egy pár „érzést…)”